Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
Az üzemegységek helyzete, telephelyek, táblásítások A termeléssel összefüggésben tüzetesebben kell szemügyre vennünk a csákvári és majki gazdaság fekvését és talajviszonyait. Csákvár volt mezőváros határa kerekítve — ma is — 20 600 kh-ra rúg. A dunántúli viszonylatban ritka nagyságú határnak hegy- és síkvidéket szerencsésen egyesítő nagyobbik fele — az 1860-as években már elkülönítetten — jutott az uradalom tulajdonába. A kataszteri felmérések szerint 15 500 kh, vagyis az uradalom egész földállományának majdnem egynegyede. A legnagyobb uradalmi birtokegység egyharmadát a Vértes hegység, illetőleg kisebb részben Forna-puszta erdei foglalták el, a megmaradó mintegy 10 000 kh viszont mezőgazdasági művelésre alkalmas táblákat egyesített. Az óriási földterület nagyobbik része a településtől északkelet-délnyugati irányban kiterítve követte a hegyszegélyt, kisebbik negyede pedig attól északnyugati irányba esett. Az egymással nem határos urasági földbirtok délnyugati (Csákberény felé elnyúló) nagyobbik, mintegy 8 ezer kh-as és mindig bérbe adott egységét központi pusztájáról (amely elpusztult középkori falutelepülést takar) Fornának nevezték, az átellenes oldalra eső házi kezelésben maradt birtokrész központja pedig a szintén középkori (vagy még régebbi?) település nevét őrző Gurdi-major volt. Területe az utóbbinak 2200 kh körül hullámzott, beleértve a 60 kh-as kastélykertet is. E birtok egység lett a fészke és egyben a központja az uradalom házi kezelésben tartott üzemének. Üzemeltetése mellett szóltak — a már elmondottakon kívül — a kedvezőnek nevezhető talaj adottságok. A földállomány nagy részét mezőségi talajok borították, csupán a boglári határ és a hegység közé ékelődött szűk (mintegy 150 kh) területen található barna erdőségi eredetű talaj. Szerkezetét tekintve az egész terület vályog-, illetőleg homokos váfyogtalajból áll, humuszos tartalmuk zömmel 70—120 cm közötti mélységű, csupán a boglári határ mentén húzódó táblákon vékonyodott csak 50 cm alá. Kedvezőtlennek mondható viszont, hogy a hegység lábától mintegy 500—600 m-es szélességű keskeny sávon a feltalaj humuszos takarója alatt 60—90 cm mélységben kavicsos altalaj vágta el a mélyebbre törekvő növényi gyökerek útjait." Eredetét és szerkezetét tekintve sokkal gyengébb talajok takarták a majki gazdaság földterületét. A barna erdőségi eredetű talaj szerkezetileg zömmel a finom homok, kisebb részben pedig az ún. könnyű vályog talaj kategória csoportjába sorolható. A sekély mélységű feltalaj humuszos televényű rétege igen vékony volt: mindössze 20—30—40 cm között ingadozott, 7 vagyis a csákvári birtokegység talaj értékének még a felét sem érte el. Időben visszafelé távolodva a talaj minősége igen nagy mértékben hatott a termeszthető növényféleségek összetételére és a terméshozamokra. Látni fogjuk majd, hogy a csákvárinál lényegesen gyengébb majki talajon azonos 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára. Térképtár. VIII. 1523/2. sz. Csákvár talajismereti térképe. 7. Uo. 593. sz. Oroszlány talajismereti térképe.
