Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Bevezetés
kétól számos vonatkozásban elütő, sajátos képződménye, a termelő nagybirtok felé. Az új feldolgozások természetszerűleg már új módszerek és nézőpontok alapján elemezték egy-egy uradalom gazdaság- és társadalomtörténeti kérdéseit:' Mind a Domanovszky-féle sorozatban megjelent munkák, mind a marxista feldolgozások azonban időben nem vagy alig lépték túl az 1848. évi polgári forradalom húzta történelmi „vízválasztó" vonalát, figyelmük középpontjába tehát a nagybirtok feudalizmuskori gazdálkodásának és életének kérdéseit állították. Egyedül Szabad György tett sikeres és példamutató kísérletet arra, hogy az Esterházy grófok hatalmas kiterjedésű tatai és gesztesi uradalmának bonyolult és valóban sokrétű agrártörténeti kérdéseit éppen az átmenet, a feudális és kapitalista rendszerváltás határán megragadva rajzolja meg az uradalom áttérését a régi robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra. Szabad György munkája azonban — vállalt feladatának megfelelően — a tőkés gazdálkodásra való áttérésnek csupán az első fázisát vázolta fel, a szóban forgó uradalom gazdasági és társadalmi életének azt a döntő szakaszát, amelyben a paraszti robotra épült majorsági termelés kifejtődve a jobbágyrendszer százados hálóiból, kénytelen volt megtenni első lépéseit a bérmunkára alapozott tőkés termelés éppen megnyíló új útján/' A kutató tehát, aki már a tőkés agrártermelés ösvényein járó nagybirtok uradalmi gazdálkodásának történeti feldolgozását vállalta magára — Oláh Józsefnek még kéziratban levő, de rövidesen napvilágot látó monográfiáját nem számítva' —, tulajdonképpen történetírásunk által alig vagy egyáltalán nem is érintett, valósággal töretlen mezőknek kénytelen nekivágni. A korábbi korszakokról szóló munkák nyújthatnak ugyan olyan szempontokat, amelyek a feldolgozás során hasznosíthatók, a tőkés korszak kérdéseinek bemutatása azonban egészen más megvilágítást kíván a kutatótól. 3. Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. Bp. 1958. (Értekezések a Történelemtudományok köréből. Üj sor. 7. sz.); Oláh József: A sárospataki és regéczi uradalmak állattenyésztése a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle. 1962. 1—2. sz.; Uő.: Föld és szőlőművelés a sárospataki és regéczi uradalmakban a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle. 1964. 1—2. sz.; Szántó Imre: A parasztság kisajátítása és mozgalmai a gróf Festeticsek keszthelyi ágának birtokain. 1711—1850. Bp. 1954; uő. : A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása a veszprémi püspökség sümegi uradalmában (1751—1802). Eger. 1961. Klny. Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 7. köt.; Szendrey István: Az Esterházyak devecseri uradalmának kialakulása. Debrecen, 1964. Klny. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Történeti Intézetének Évkönyve. 3. sz.; Zimányi Vera: Majorsági gazdálkodás rohonc-szalonaki társuradalmakban a XVII. század derekán. Agrártörténeti Szemle. 1962. 1—2. sz. 4. Szabad György: A tatai és gesztesi uradalom áttérése a robot rendszerről a tőkés gazdálkodásra. Bp. 1957. 5. Oláh József: A dobozi—vésztői uradalom gazdálkodása. Kézirat. Ez úton is köszönetet kell mondanom a szóban forgó tanulmány szerzőjének, aki kéziratos munkáját volt szíves e sorok írójának átadni. Feldolgozásának módszerét és szempontjait egyaránt igen gyümölcsöző módon tudtam hasznosítani.
