Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
1500, 720 1892-ben 8 00, 730 s a következő évben több mint 900 q termést takarítottak be gubacsból.' 31 Mázsáját a gubacs minősége szerint 8—10—12, sőt — mint pl. 1892-ben — 14—16 Ft-ért vásárolták fel bécsi és budapesti kereskedők.' 32 Egy-egy jó termés és eredményes összegyűjtés esetén 8—10, sőt kivételes években 20 000 Ft-nál is többet rakott zsebre az erdészet csak a gubacs árából. A földre hullott makkot hajdanában nagyobbrészt inkább csak a sertések szedegették össze, viszont a most meginduló és szélesedő erdősítések idején mind nagyobb tömegben gyűjtették fel napszámosokkal. 1909-ben — amikor a háború előtti erdősítés hulláma tetőzött — a makkszedőknek kifizetett napszámbér összege 10 435 korona volt, az összegyűjtött tömeg súlya pedig több ezer métermázsát nyomott.' 33 Makkeladással az akták között mindössze egyetlenegy esetben találkoztunk: 1873-ban vásárolt a bábolnai állami gazdaság 250 mérőt (à 2 Ft-ért) az erdészettől. 734 Feltehető azonban, hogy — ha a gyűjtés eredményes volt — a házi szükségleten kívül megmaradó menynyiségből máskor — és talán nagyobb mennyiségben — is került eladásra. A mellékjövedelmek közé sorolták az erdei szénából és legeltetésből származó hasznot. A tisztásokon és a ritkább lombsátrak alatt néha több száz q széna is összegyűlt. A részibe (rendszerint felesbe) lekaszáltatott és a felesek által az erdészeti lakok közelében összehordott széna nagy része az 1850-es és 1860-as évek fordulóján még (q-nként 1—2 Ft-os árban) többnyire eladásra került 735 , az 1860-as évek derekától kezdve azonban a széna javát átirányították a házi kezelésű gazdaságokba.' 30 Amikor pedig a század végén a kaszáló rétekkel szűkösen ellátott karpatusi gazdaságot házi kezelésbe vették, s Ászáron szőlőgazdaságot létesítettek, a szénatermést szinte teljes egészében e gazdaságok szükségletére fordították. A tulajdonos kegygyakorló jóindulatát szüntelenül hangoztatva adták bérbe az erdei legelőket, eleinte egy-két nagybérlőnek, de később csak papoknak, jegyzőknek s néhány környékbeli parasztnak—zsellérnek. Kérdésükkel éppen ezért ugyanúgy, mint a szintén bérbe adott szénégetéssel, a soron következő bérleti rendszer tárgyalása kapcsán foglalkozunk. A házi kezelésben levő különböző típusú és más-más természetű gazdaságok konglomerátuma felett tartott hosszabb-rövidebb „seregszemlénk" végére értünk. Valószínű, hogy a szakembert s a gazdaságtörténészt egyaránt érdeklő kérdések — talán még főkérdések közül is — a tárgyalás során nem egy maradt homályban, és még csak felvetésükre sem nyílott mód és lehetőség. Azonban, mint ahogy már menet közben is többször hangoztattuk: 729. Uo. I. D. 1. a. 665/1873. 730. Uo. I. E. 1. I. H. J. 361. p. 1892. 731. Uo. 329. p. 1893. 732. 1865-ben pl. a bécsi Pollák cég, 1892-ben pedig egy budapesti kereskedő, Haller Adolf vette meg az uradalom gubacstermését. 733. O. L. P. 188. IV. D. 4. 1910. sz. n. 734. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 564/1873. 735. A kethelyi és császári pagonyokban 1857-ben termett 554 q szénát felesben kaszálták le a helybeliek. Uo. 1857. sz. n. 736. Uo. I. E. 1. I. H. J. 40. p. 1865.
