Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
vevőre. Máskor meg az történt, hogy az állomány ledöntését még az uradalom végeztette, ellenben a vágásokból vagy az erdei raktárakból már a kereskedő szállíttatta tovább a megvásárolt fatömeget. Ezért került kevesebbe egy-egy év vágatási s fuvaroztatási költsége, mint amennyi a kitermelt mennyiséghez mérten várható lett volna. A termelésre fordított munkanapok számát s egy-egy favágó és fuvarozó napszámbérét ezek után, ha ismerjük a teljesítményeket, már nem nehéz kiszámítani. A termelésre felhasznált munkanapok számát tulajdonképpen a kitermelt fatömeg és az egy napi teljesítmény hányadosa adja meg. A családi levéltár megtizedelt aktái azonban itt is némák, helyettük ismét a visszaemlékezőket kell megszólaltatnunk. Mivel hagyományos módon kézi szerszámokkal végezték a kitermelést a két háború között is, ezért egy-egy erdei munkás egy napi teljesítménye aligha különbözhetett attól, mint amennyi az első világháborút megelőző időkben lehetett. Hajdani urasági favágók és vezető erdészek egybehangzó vallomása szerint egy-egy fadöntőpáros napi termelése 2—3 méter körül járt: az idősebbek átlagosan 2, a tetterős ifjabbak 3—4 űrméter tűzifát tudtak kitermelni. 650 Egy-egy munkás napszámbére ezek szerint 60—80 fillér lehetett: tél időszakban végzett munkáról lévén szó, érthető, ha valamivel kevesebb volt az uradalom területén az idő tájt fizetett mezei napszámbéreknél. Egyezése miatt megbízható forrásnak kell tekintenünk azt is, amit a fuvarozók napi keresetére vonatkozóan az egykorú tanúk elmondottak. A fuvarozási tarifát már eleve úgy állították össze, hogy a vállalkozó paraszt egy-egy fogattal 1 q abraktakarmány árát a lehetőség szerint meg tudja keresni. 6 " Korszakunk kezdetén tehát a teljesítménytől függően átlagosan 5—8 Ft, a századforduló után 10—15 korona körül mozgott egy-egy páros fogat napi fuvarbére. Egy fogat egy napi teljesítményére tehát átlagosan 8—12 méter tűzifa elszállításával számolhatunk. Nem számítva most már egy-egy kiugróan magas vagy alacsony tömegű kitermelést, az 1890-es éveket megelőző időkben évente átlagosan 30 000 űrmétert véve alapul, a favágásra 1,5 méteres napi teljesítmény mellett kb. 20 000, a fuvarozásra 2500—3700 és a depózásra 3000, az 1880-as évek végétől pedig a fentebbi sorrendben: 13 300, 1660—2500 és 2000 munkanapot lehet számolni. Munkanemek szerint csoportosítva a termelésben felhasznált 23 000, illetőleg 15 300 kézi munkanappal szemben a mindössze 2500—'3700, illetőleg 1660—2500 fogatos munkanapszám — jelezve a termelés igen extenzív jellegét is — mindössze 10—12%-át tette ki a kézi munkanapok számának. Amíg a nagyüzemi agrártermelésben a technika vívmányai a századforduló táján itt-ott már feszegetni kezdték a termelés évezredes hagyományos rendjét, az erdőgazdálkodásban ugyanakkor a termelési eljárások technikája, munkaerő- és eszközbázisa még mindig a századokon át alkalmazott színvonalon rostokolt. A termelés úgy és aszerint ment tovább, ahogyan 656. Selmeczi László sz. k. 71 éves, Bókod. Fehér Vendel: sz. k. 63 éves, Császár, A. Balog József 69. éves, sz. k. Vérteskethely, 1965. 657. Uő. és Ladányi József sz. k. 57 éves, Vérleskethely.
