Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
a csikorgó téli szürkületnek, s a vágásokból vonuló rajokat, mire hazaértek, már belepte az esti homály. 002 A vágásra fordított munkabérek összegét és a munkanapok számát különböző természetű források egybevetéséből lehetett csak kibontanunk. Az erdőhivatal tájékoztatásul rendszerint megküldte a főtisztségnek a következő vágási szezonra összeállított munkabértarifát, feltüntetve abban egy-egy köbméter vágatási, fuvaroztatási és depózási bérét. A bérezés természetszerűleg a munkanemek szerint változott: más volt a vágatási, kiközelítési, szállítási és más volt a depózási akkordbér. De változott a vágatási bér választékonként is, ennek megfelelően alakult a depózási, ahogy gyakran nevezték: ölberakási bér, viszont a szállítási bérek még a távolságtól és a tereptől, útviszonyoktól függően is módosultak. Talán nem járunk meszsze a valóságtól, ha e díjazások számtani középarányosát vesszük alapul. Eszerint méterenként 50—100 krajcár között mozgó vágatási bérnél 70—80, a 40—80 krajcár között ingadozó kiközelítési és szállítási bérnél 60, s a 10—20 között járó depózási béreknél 15 krajcárt kell vennünk ölenként. 003 A faárak ugyan a későbbi évtizedek során számottevő módon emelkedtek, a darabbéreket azonban csak nagyon ritkán emelte fel pár fillérrel az uradalom. Egy 1907-ből származó adat szerint a 40—60 filléres faáremelések mellett 20 fillérrel felemelték egy-egy méter vágásbérét is. 654 Ismerve most már az évről évre tervbe vett vagy ténylegesen kitermelt fa mennyiségét, könnyű kiszámítani a termelésre fordítandó munkabérek összegét. Az 1860-as évektől az 1870-es évek derekáig, amíg a kitermelt fa tömege átlagosan 30 ezer köbméter körül járt, évi átlagban mintegy 43 000 forintot kellett volna munkabérre fordítani, majd ettől kezdve, amikor az évi vágáshozam 20 000 köbméter alá süllyedt, mintegy 27—28 000 forintot, illetőleg 54—56 000 koronát fizettek ki évi átlagban a favágóknak és a fuvarozóknak. E számítások helyességét esetenként minden tekintetben igazolják a kiadások rendszeres pénztárnaplói: a munkabérre fordított és tételenként összeszámlált kiadások összege 1870-ben pl. 42 400 forint, 1890ben 29 000 forint, 1909-ben 50 500 korona volt. Számtalanszor azonban lényegesen kevesebb a napló szerint munkabérre ténylegesen kifizetett öszszeg, mint amennyi a kitermelés mennyisége után ítélve esedékes lett volna, így pl. 1879-ben kerekítve mindössze 20 000, 1890-ben 16 000 forintot tüntetnek fel a kiadási naplók, holott az előbbi esetben több mint 40, az utóbbinál pedig mintegy 23 000 forint esett volna a munkabérre. 655 Ez a különbözetet — amint erről szó lesz még — abból eredt, hogy a kitermelésre kerülő faállomány egy részét már lábán eladták a fakereskedőknek, s ilyenkor rendszerint a kitermelés gondját és költségeit is áthárították a 652. Szabó Mihály: sz. k.. 78 éves, Bókod, Magócs József sz. k. 69 éves Oroszlány, Fehér Vendel: sz. k. 63 éves, Császár, Deák József sz. k. 69 éves, Vérteskethely. ifj. Pallanik Jakab: sz. k. 44 éves, Várgesztes, 1965. Szendrei Sándor sz. k. 74 éves, Pusztavám 1967. 653. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 48, 81, 427, 531, 532. p. 1860. 5, 391, 393, 395, p. 1862. 654. Uo. 660. p. 1907. 655. O. L. P. 189. II. kiadások rendszerese. 1870—1879, 1890, 1909.
