Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
rok közt hullámzott. A tévedés valószínűsége minimális lehet, ha a XIX. századra eső három évtizednél átlagosan 80 krajcár, s a századfordulótól pedig a koronás időszakban 1,40 koronás munkabérrel számolunk el egyegy napot. 399 Eszerint korszakunk első szakaszában — az 1860- és 1870-es években — a napszámbérek középarányosát véve alapul mintegy 4200, a következő időszakaszban mintegy 5700, a harmadikban pedig 24 400 körül járt a gazdaságokban felhasznált napszámos munkanapok száma. Korszakunk harmadik időszakaszában a napszámos munkanapok száma olyan mértékben felszökött, hogy ha nem ennyire szilárdnak tekinthető adatok alapján végezhettük volna számításainkat, szinte hihetetlennek és valószerűtlennek tűnne ez a roppant gyors és rendkívül nagy arányú emelkedés. Egy-két évtized leforgása alatt — az annyira döntő századfordulón — uradalmunkban a kimondottan tőkés jellegű bérmunka alkalmazása a réginek éppen a hatszorosára nőtt ! A munkaerő-felhasználás és a termelés kérdéseit tárgyalva végül még egy összesítő táblázatba kell egybefognunk mindazt, amit eddig külön-külön vizsgáltunk. Az uradalomban alkalmazott háromféle munkaerő-kategóriában teljesített munkanapok száma alapján a statisztika egyszerű módszerei szerint a következő kép rajzolható fel (időben természetszerűleg továbbra is a három szakaszos beosztás mellett maradva) (51. táblázat). 51. táblázat. Összesítés a munkaformákról Időszakasz Az állandó alkalmazottak által teljesített munkanapok %-a A részes munkások által teljesített munkanapok %-a A napszámosok által teljesített munkanapok %-a 1 kh-ra eső munkanap 1 kh szántóra eső munkanap I. szaK 1860—70-es évek 58 28 14 12,3 19,9 11. sz.. 187»:—95-ös évek 55 28 17 14,6 19,6 III. sz 189ó—1910-es évek 44 21 35 23,4 30,0 Átlag 50 24 26 16,5 25,5 A. kh-ra eső munkanapok száma majdnem a duplájára, viszont az egy „ ántóterületre jutóké (az első szakaszban még meglevő nagyobb legelő ugarterületek miatt) már csak 50%-kal emelkedett, hasonlóan az igás munkanapok számának növekedéséhez. Valójában ez is egyik „mutatója" a gazdálkodás intenzív irányban történő jelentős méretű elmozdulásának. Azt is le kell ismételten szögeznünk, hogy az agrárfejlődésnek ebben a szakaszában ehhez (ti. az intenzív irányú fejlődéshez) az ún. tőkebefektetés fokozása mellett növelni kellett a gazdálkodásra fordított igás munkanapok (azaz az igaerő) és a kézi munkanapok (azaz a munkaerő) számát, de szükségképpen a minőségét is. Elvonatkoztatva most már a fejlődés egy399. A megyei monográfus szerint Császár környékén a napszámbérek 1904-ben férfiaknál 100—200 fillér, nőknél 80—150 fillér között váltakozik. Komárom vármegye ... i. m. 212. p.
