Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
vető-) szántásba kerültek. 57 Uradalmunkban már a reformkorban áttértek az őszi mélyszántásra, 58 s hacsak a rossz idő nem vágott elébe, a század második felében egyre általánosabbá és rendszeresebbé vált. A századforduló táján azután a tavaszi vetőszántást gyakran helyettesítették extirpátorokkal, ahogy a parasztnép az egyszerűbb típusokat nevezte: turkálókkal. 09 Szemben a korábbi századokkal most már tudatosan óvták a talaj nedvességtartalmát, s gondot fordítottak a vízgazdálkodásra is. A szél és nap pusztító erői eilen az ember javuló szerszámaival és növekvő szakértelmével védekezett. Gyomirtással, lazítással, porhanyítással és tömörítéssel segítette elő a talaj élettani működését, hogy a porhanyóbb magágyakban a szerves anyagok tápláló nedveiből minél tisztább és minél dúsabb vetések sarjadjanak. A boronák, extirpátorok, kultivátorok és hengerek növekvő száma, javuló minősége s újabbnál újabb típusai egyformán ezt a célt szolgálták ,,A boronálás alkalmazásánál szabályokat felállítani nem igen lehet" — írta a kor jeles szakembere 00 —, és mivel a valóságban sem követtek ilyen rendszereket, bajos lenne ma már a szántást követő lazító és tömörítő műveletek mikéntjéről vagy akár a vetés után következő gyomirtó eljárások pontos idejéről s jellegéről képet alkotnunk. De forrásaink sem beszélnek arról: mikor, milyen boronával hányszor kellett fordulni, hogy porhanyóbbra törjék a hantokat, vetés után betakarják a magokat, hiszen esetről esetre számtalan sok esetleges tényező szabta meg e munkálatok rendjét és mikéntjét. Aligha lehetne így azokat valamilyen rendszerbe foglalni. Történetírásunk a feudális rend megdőlte után továbbélő külterjes növénytermesztési és a vele szorosan összefüggő állattartási struktúra oly lassú felbomlásában közrejátszó számos fontos társadalmi és jó néhány gazdasági tényezőre rámutatott már. 01 Két lényegesnek látszó mozzanat mégis elkerülte a figyelmét. Egyfelől a faekék sekélyen felturkálta, a tövis és — ittott — faboronák karcolgatta talajon aligha lehetett volna nagyobb mérvű kapás- és takarmánynövény-termesztést valamennyire is eredményesen folytatni. A megfelelő mélységben felforgatott talaj s a valóban megművelt magágy — többek között — éppolyan fontos feltétele volt a kapás- és takarmánynövény-termesztésnek, mint a táperejét vesztett talaj rendszeres trágyázása. Aligha kell külön bizonyítanunk: e feltételek nélkül a gabonánál mindenképpen igényesebb növényféleségek semmiképpen sem tud57. Wellmann Imre: A gödöllői... i. m. 134—135. p. A háromnyomásos rendszer szerint a tavasziak ugarnak hagyott tarlóját a következő év tavaszán szántották fel először, majd a nyár folyamán megkeverték s az őszi vetés előtt került sor a harmadik szántásra. Tavasziak alá az ősziek tarlóját csak tavasszal szántották fel először. 58. Szabad György: i. m. 63. p. 59. Győrök István, Kovács József, Binder Károly sz. k. Csákvár. 1965. 60. Sporzon Pál: i. m. 17. p. 61. Nagy István: Mezőgazdaságunk az abszolutizmus korában. Bp. 1944.; Mérei Gyula: Adatok a magyar mezőgazdaság kapitalizmuskori történetéhez. Századok. 1950.; Sándor Pál (szerk.) Parasztságunk az abszolutizmus korában. Bp. 1954.; Balogh István: A paraszti ... i. m. 362—384. p.
