Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
kastélyokba, a közkormányzati hivatalokba, de telefonnal látták el az erdészeti és a kasznársági hivatalokat is. 92 Az igazgatás fokozódó centralizációjával és az írásos jellegű ügyintézés kiterjesztésével azonban — sajátos módon — az ügyintézők létszáma mégsem emelkedett, ellenkezőleg: számuk korszakunkban inkább csökkent. Három alkalommal is jelentős létszámcsökkentésre került sor: 1. a jobbágyfelszabadítást közvetlenül követő években; 2. a két uradalom elszakadása után; 3. Miklós Móricnak az uradalom élére kerülését követő években. A gazdasági és társadalmi rendszerváltás ez esetben tehát miközben az irányító apparátus korábbi funkcióit megváltoztatta, egyúttal az abban alkalmazott személyi állomány számbeli csökkenését vonta maga után. A kastély körül s az erdőgazdasági pagonyokban alkalmazott személyzetet nem számítva, a nagyüzem igazgatásában közvetlenül részt vevő „hivatali" dolgozó 1890 előtt összesen 21—23 fő volt. Ebből a főtisztségnél 3—4, a számvevő hivatalban (a szolgákkal együtt) 5—6, az ügyviselői hivatalban 1, a mérnökségen 1, orvos 1, építészet 1, erdészeti hivatalban 2, kasznárságokon (az írnokkal együtt) 4—5 s a csákvári gazdaságban 2 fő dolgozott. Az 1860-as évektől, de főként 1890 után ez a létszám 15 főre csökkent. (Számvevőség 4, orvos 1, építészet 1, ellenőri hivatal 1, kasznárságok 2, erdészet 2, agrártermelő üzemek 4 fő.) A 63 ezer holdas uradalom irányításában alkalmazott nem termelő hivatali s irányító személyzetből 1890 előtt tehát ezer kh-ra 0,4 fő, 1890 után 0,2 fő esett csupán. Az irányító és adminisztrációs létszám — főként ha a mai két-három fős átlaghoz viszonyítjuk — még akkor is meglepően alacsony, ha számításba vesszük, hogy az uradalmi birtoktest egyik felén bérlők gazdálkodtak. Pedig a kortársak úgy látták, hogy az agrárnagyüzemek vezetése körül alkalmazottak létszáma így is túlzottan sok, sőt egyenesen pazarlóan magas, a vezető és adminisztrációs apparátus eltartása — vélték — „olyan súlyos tehertétel", amelytől — többféle tanácsot is osztogatva — mindenképpen meg kellene szabadítani a hazai nagyüzemek termelését! 93 92. Uo. I. E. 1. I. H. J. 356. p. 1895. 93. Szalay József: Magyarország nagybirtokainak igazgatása. Mezőgazdasági Szemle. 1890. 146—147. p. A szerző cikkében azt tanácsolta, hogy az uradalmak számolják fel a házilagos termelést s birtokaikat adják bérbe a gazdatiszteknek s vezetőknek, ez esetben ugyanis nem kellene ennyi „ingyenélőt" eltartaniuk. Lényegében véve a csákvárihoz hasonló módon igazgatták és vezették valamennyi hazai uradalmunkat is, ettől való eltérést legfeljebb a házilagos termelés méretei idéztek elő. A századforduló után pl. a magyaróvári főhercegi uradalom egész területe házi kezelésben állt, s a 35 ezer kh-as birtoktestet 15 gazdasági kerületre, s ezen belül 26 majorra tagolták. A kerületek élén gazdatisztek álltak. Az erdészeti hivatal mellett volt még egy ún. műszaki vezetőség is.
