Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Üzemszerkezet és üzemigazgatás

Amikor a tataitól elszakadó hatalmas vagyonnak jog szerint is tulajdonosa lett, az uradalomnak lényegében véve három fontos feladattal kellett megbirkóznia: 1. az éppen zajló úri és paraszti földek szétválasztásával járó bonyolult pereskedésekkel, egyáltalán: a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtásával; 2. a bérleti rendszer kiépítésével és megszilárdításával; 3. végül a különvált és minden tekintetben új helyzetbe került igazgatás megszervezésével. Mindenre kiterjedő döntési jogát természetszerűleg — miként utódai — fenntartotta magának, a gyakorlati megoldások azonban mindvégig nélkülözték cselekvő részvételét, a tényleges irányítás és vezetés valójában mindig a főtisztekre s az uradalmi ügy viselőkre várt. Az irányításból nagyvonalúan alig vállalt többet, mint hogy a széles körű jogokkal felruházott vezetők elképzeléseit és tervezeteit jóváhagyta, vagy esetleg — amire ritkán került sor — elvetette. Vele szemben fia, aki a magyar „kultúrharc" idején vetette bele magát a politikai pártok ádáz küzdelmébe s lett Zichy gróffal együtt az éppen szervezkedő Néppárt egyik alapító tagja, mindössze egy-két évre cserélte csupán fel nyugalmasabb vidéki napjait a közélet mozgalmas zajával. A Galgócon és Rácalmáson megbukott képviselőjelölt — szembe kerülve pártjának alapító tagjaival is — sietve levonta a kudarc tanulságait, és visszavonult vértesi fellegvára sáncai mögé.

20 Tüdőbaját külországokban is orvoslandó, gyógykúráin kívül haláláig aligalig hagyta el csákvári és majki kastélyát. Már elmebeteg atyja gyámgondnokaként is rendkívüli erélyről tett bizonyságot, s esetenként igen könyörtelen szigorral kezelte az uradalmat érintő ügyeket éppúgy, mint az uradalom személyi állományát. A korábban kétségkívül lazábbra eresztett gyeplőt egymás után gyorsan kibocsátott rendeletek és utasítások tömege fogta azonnal szorosra. Takarékossági célokra hivatkozva —• s egyben hatalmát is éreztetve — azonnali hatállyal elbocsátott több alkalmazottat, amit azután leváltások, áthelyezések és előléptetések sorozata követett: az egész igazgatási hálózat megmozgatásával vélte megszilárdíthatónak a vezetést, a fegyelmet s az adminisztrációs ügyintézést.

30 A rendeletekből rendezett parádés „tűzijáték" bevezetője az az utasítás volt, amelyet gyámgondnoki szerepköre átvétele után intézett a vezető beosztásban dolgozó tisztekhez: „Alkalmam volt tapasztalni — indult a szokatlan hangvételű rendeletsor egyik első darabja — miszerint uradalmi hivatalnokok hozzám czímzett jelentéseiket vagy leveleiket írnokoknak tollba mondják és egyszerűen aláírják. Ezen eljárást kevésbé illdomosnak tartom és határozottan rosszallom. Elrendelem, hogy uradalmi hivatalnokok leveleiket sajátkezűleg írják — ellenkező esetben a levelet vagy jelentést olvasatlanul visszaküldeni fogom."

31 E rendelkezés mögött kétségkívül erkölcsi fedezet is állt: szemben elődjével valamennyi rendelkezését s az iratokra jegyzett véleményét haláláig (rendkívül nehezen olvasható szálkás betűivel!) kivétel nélkül sajátkezűleg írta. 29. Kornítzer Béla: Apák és fiúk. Bp. 1940. 130—131. p. 30. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 43—164/1889. 31. Uo. 181/1888.