Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
valamennyi ügyét az erdőhivatal élén álló erdőmester tőlük függetlenül intézte. Kivételes szerepét az is demonstrálta, hogy a gazdaság lényegében véve közvetlenül a tulajdonos főségé alá tartozott. Az uradalom termelésében, de jövedelmi rendszerében is nagyon fontos szerep hárult a fentiektől alapvetően elütő ún. bérgazdaságokra. A földbérleti rendszer története valójában a feudális múltba nyúlik vissza. A csákvári uradalom pusztáin már a XVIII. században megjelentek azok az ún. birkásbérlők, akik kisebb-nagyobb szántókkal tarkított legelőket vettek bérbe az uradalomtól. Az állattartás érdekében keletkezett tőkés színezetű bérleteken ugyan a birkások már a reformkorban is folytattak némi szántógazdálkodást, bérleteik 15 azonban 1848-ig inkább csak legelőbérleteknek tekinthetők. Helyükre és a házi kezelés alá nem vont többi birtokra a jobbágyfelszabadítás után fokozatosan már gazdálkodó, tehát földet is művelő bérlők léptek. Igazán csak az ilyen gazdálkodó bérlő és bérlettípus megjelenése esetén beszélhetünk a tőkés jellegű bérleti gazdálkodás tényleges kibontakozásáról. A csákvári uradalom mezőgazdasági művelésre alkalmas 33 ezer holdas területéből korszakunk nagyobbik felében még 31 ezer, de a századfordulón is 30 ezer kh-on gazdálkodtak bérlők. A bérbe adott földek kiterjedése az erdőgazdaságét is felülmúlta, a házilag folytatott szántóföldi gazdálkodás pedig egyenesen eltörpült mellette. Ezek az arányok önmagukban véve is élesen kiemelik a bérleti gazdálkodás jelentőségét. A tőkés jellegű bérgazdaságok sajátos módon illeszkedtek az uradalom üzemszervezetébe: a felügyeletet a kasznárságok gyakorolták felettük, de a bérleti díjak behajtása, a szerződések megkötése és a bérlők egyéb ügye végső fokon kizárólag a számvevői hivatal, illetőleg a tulajdonos jogkörébe tartozott. E tipikusan dunántúli nagybirtok most elsorolt üzemei és üzemegységei együttvéve alkották azt a tőkés agrártermelési területi egységet, amelyet a feudális időkből átvett fogalommal a közbeszéd és a közgazdaság egyaránt nálunk „uradalom" névvel illetett. Könnyen felismerhető, hogy a nagybirtok, másként szólva: egy-egy ilyen agrártermelési területi egység létrejöttében, területi nagyságának kialakulásában, fekvésében és elhelyezkedésében egyáltalán nem a termelés ésszerű és szakszerű kívánalmai, nem a termelési kereteket céltudatos módon kialakító törekvések játszottak szerepet. A polgári kor nagyüzeme, egy-egy ilyen területi egység nagysága és létrejötte mögött a családtörténettel kapcsolatos öröklési véletlenek éppúgy felismerhetők, mint ahogy tágabban ott munkált a történelmi előzmények, és az adott köz-, gazdaság- és társadalomtörténeti tényezők megannyi, ma már szinte ki sem bogozható szála. Boncolásuk messze elvezetne témánk területéről és kívül is esik annak határain. 16 E többirányú történeti tényező eredőjeként kialakult tőkés agrárnagyüzem létrejöttében — amint ezt az 15. Szabad György: i. m. 25—26., 118—122., 521—533. p. 16. Az említett tényezők közül csupán egyetlenegynek a kibontása is, nevezetesen a jobbágyfelszabadításé, témánk szempontjából számos körülmény tisztázását igényelné.
