Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
patusra az 1890-es évektől új vállalkozó nem akadt, ezért a tulajdonos 1890ben elrendelte, hogy a pusztai legelők és rétek „értékesítése szempontjából ugyanott magyar gulyát és ménest" létesít. 6 A puszta szántóföldi területét ekkor ugyan még 4 ondódi vállalkozó bérbe vette, akik azonban felszerelés és elegendő pénztőke híján bérletüket parcellákra mérve albérletként adták tovább a környékbeli (pusztavámi és császári) parasztoknak. A földek gondozatlan kezelése és az albérletbe adást szigorúan tiltó szerződési feltételek megszegése, másfelől a gyarapodó állomány takarmányszükséglete végül 1895-ben döntő lépés megtételére késztette az uradalmat: a parasztok bérletét felmondták, és házi kezelésbe vették a puszta egész területét.' Két pázmándi birtokos bérletért folyamodó kérvényére már ezt írta a gróf: a „császári bérlet f. é. október 1-től fogva uradalmi kezelésbe vétetett". A száki kasznár ekkor olyan javaslattal állt elő, hogy az új üzemegység termeléséhez szükséges felszerelést oly módon lehetne a legelőnyösebben beszerezni, hogy az ászári bérletből éppen távozó Csillag Pál uradalmi bérlőét egyszerűen megvásárolnák. Nyomban utasítják is a kasznárt: tárgyaljon a lelépő bérlővel, hogy az ,,a fundus instruktus"-át és az igásállományt milyen árban lenne hajlandó átadni. Az új gazdaságot s a régebbi majkit szervezetileg összevonták, és a vezetésével Hladnyt bízták meg. 8 A vezetőn kívül 1896-tól azután egy gazda és hét ostoros béres került még a gazdasághoz, a már évek óta alkalmazott állatgondozók mellé. 9 Két évvel később úgy látszott, hogy újabb egységekkel gazdagodik majd a házi kezelésben álló mezőgazdasági üzem. 1897-ben távozott a Dunántúl egyik legismertebb nagybérlője, Kégl György a 8000 holdas fornai s a több mint 2500 holdas magyaralmási mammutbérletekből. A ránk maradt akták távozása indítékát homályban hagyják, s arra sem deríthető belőlük világosság, hogy miért nem sikerült újabb bérlőt találni a megüresedő nagybérletekre. A körülményekre mindössze két mozzanat vet inkább csak derengő világosságot. Egy szűkszavú jegyzőkönyvi kivonat őrzi azt a kissé riadt kapkodást tükröző grófi utasítást, amely a csákvári gazdatisztet és az uradalmi számtartót felszólítja, hogy sürgősen tekintsék meg Magyaralmáson a távozó bérlő fundus instruktusát, s „nézzék meg — tudják meg, hajlandó-e Kégl nekem azt átadni, milyen árban". Az árjegyzékkel együtt egyben jelentést várt arra vonatkozóan is, hogy a Forna-pusztai cselédek közül hajlandók lennének-e néhányan átmenni az almási gazdaságba. A pár héttel későbbi utasításkivonat arról tudósít már, hogy a bérlőtől átvett takarmány s a bérlő által önerőből emelt épületek „átváltási" ára fejében kereken 14 ezer Ft-ot fizetett ki az uradalom, tanúsítva ezzel is a házi ke6. Uo. I. D. 1. a. 405/1890. 1925-ig tartották Császáron a négy évet be nem töltött csikókat. A császári talaj ugyanis igen alkalmas volt a lófuttatáshoz. Itt törték nyereg alá a csikókat. Mayer József 76 éves sz. v. 1965. Császár. 7. Uo. p. 187. 265/1894. 8. Uo. p. 187. I. E. 1. I. H. J. 307., 321. p. 1895. A tárgyalás eredményét sajnos nem ismerjük, mint ahogy az iratokból nem derül ki az sem, hogy végül is honnan szerezték be az új üzemegység felszerelését. 9. Uo. 498., 509. p. 1895. 4* 51
