Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
kiestek az uradalom jogköréből az úrbéres jobbágy földek, melyek felett kizárólagos jogait egyébként már a jobbágy világban is törvények és rendeletek csonkították s szorították szűk keretek közé. De a következő évek alatt a nem úrbéres parasztok használatában álló földek éppúgy, mint a közös legelők s az ún. erdei faizási jogok ügye is rendeződött. A bonyolult feudális földhasználat és földviszonyok esetenként alig áttekinthető szövevénye a polgári földtulajdon létrejöttével letisztult, lényegesen egyszerűbbé vált. Az uradalom telekkönyvileg rögzített földbirtokán házi és bérleti kezelésű földhasználat alakult ki. A házi kezelésben tartott birtokon azután többféle üzemtípus szerveződött, így jöttek létre a földművelő üzemek, az erdőgazdaság, a tógazdaságok, az ászári szőlőgazdaság, a kastély- és konyhakertészet s külön a baromfimajor. E kimondottan agrárjellegű üzemeket azután olyan mellékiparágak bővítették tovább, mint a csákvári és száki malmok s az itteni fűrész- és téglagyárak. A házi kezelés rendszerébe lehet sorolnunk végül az olyan nem termelő, csupán csak fogyasztó egységeket is, mint ami]yen pl. az évről évre tetemes javakat felemésztő kastélyháztartás volt, de ugyanígy a csákvári uradalmi kórházat és a század végén Gurdiban létesített földművesiskolát. A házi kezelésben tartott termelő egységek közül kétségkívül fontos szerep hárult a földművelő gazdaságokra, jóllehet az üzem tényleges forgalma és bevétele — egészen az 1930-as évekig — messze mögötte maradt a bér- és erdőgazdaságokból húzott évi jövedelmeknek. Az uradalom házi kezelésű agrártermelése, ha annak a méreteit tekintjük, a megelőző időkhöz viszonyítottan is a múlt század harmadik negyedében jutott el fejlődésének legmélyebb pontjára. 1848 után a korábban több falu és puszta határában majorsági módon termelő üzemeket — az egyetlenegy csákvári kivételével — felszámolták. 4 A házilagos termelés összeszűkülésének okai közt nem nehéz felismerni azt a döntő körülményt, hogy az ingyen robottól megfosztott uradalom nemigen tudott volna, de nem is akart a korábbival felérő méretű gazdálkodást folytatni. Az alig kétezer holdas csákvári gazdaságra szűkült házilagos termelés csak az 1860-as években bővült a mindössze 300 holdas majki üzemegységgel, ahol addig urasági birkanyáj legelészett csupán, s a földek jó részét a pusztai majorsági zsellérek használták. Az új üzemegység számadását csak 1860-tól kezdődően fektette fel külön a csákvári ispán, s fogadtak fel oda állandó ,,ürüst", csőszt, kanászt és három bérest.' Az extenzív állattartó üzemegység csak az 1880-as évektől alakult át fokozatosan földművelő gazdasággá. Az 1890-es években ugyancsak állattartó gazdaságként kezdte meg működését az uradalom harmadik, császári üzemegysége is. A község határából mezőgazdasági művelésre alkalmas urasági föld (mintegy 2700 kh) két puszta, Makk és Karpatus körzetében feküdt. A nem határos s egymástól ellentétes irányba eső puszták területét bérlők használták az 1850-es évek óta. A Vértes lábaihoz hajló gyengébb talajú és mindössze 700 holdnyi Kar4. Szabad György: i. m. 425. és köv. lapok. 5. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 97. p. I860.; illetőleg: P. 189. II. TSZK. 1860.
