Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
megbízott uradalmi tisztnek adott külön utasítás azt hangoztatta, hogy a vasútvonal építtetési költségéhez csak abban az esetben hajlandó hozzájárulni, ha az uradalmi földek és kertek, külön is a csákvári kastélykert, s egyáltalán: „birtokaim háborítatlan élvezetét az nem zavarja". 56 Valószínűnek vehető, hogy a legnagyobb földbirtokos vonakodó álláspontja bizonyos fokig szintén szerepet játszott abban, hogy a tervek kútbaestek, s nem épült vasút a valójában sík vidéken települt mezőváros határában. így állott elő az a kissé visszás helyzet, hogy a hegyek közé települt Vérteskozmát, Várgesztest és az akkori Oroszlányt kivéve az uradalom központját választotta el legnagyobb távolság a szállítás szempontjából annyira fontos vasútállomásoktól: a bicskei 18, a vértesbogiári 10 km-re esett Csákvártól. 0 ' A múlt század végén igen fontos fordulat következett be az úthálózat építésében is. Lényegében véve ekkor indult meg a korábban alig gondozott gidres-gödrös ország- és postautak korszerűsítése, s fogtak hozzá számos vicinális bekötőút megépítéséhez. A földadó után százalékos arányban kivetett megyei útadó és a hasonló célokat is szolgáló községi rendes és pótadók egy részét talán nem éppen arra fordították, amire rendeltetésük szerint kellett volna, mégis a behajtott adósummák zöme aligha tűnhetett el „útnyomok" nélkül az állami hatóságok egyébként sok mindent elnyelő „útvesztőiben". A Vértes és Gerecse szűk horpadásában kígyózott a hajdanában oly híres mészárosok útja, amelyen századokon át gulyacsordák százai vándoroltak Bécs, Augsburg és Nürnberg piacaira. Az utat először hengerelt bazalttal borították le, majd a Horthy-korszakban már betonnal burkolták. A móri árok tágas medrében haladt a másik fontos, fehérvár— mór—kisbér—győri törvényhatósági közút, amit a század végén egész hoszszában ugyancsak feljavítottak. 55 A két főútvonal között, velük csaknem párhuzamosan haladtak a csákvár—majki, illetőleg (mivel a hegység túlsó fele Komárom megyéhez tartozott) a majk—oroszlány—környe—tatai s a majk—gesztesi megyei vicinális utak. Valamennyit ugyancsak a múlt század végén — a vonatkozó vármegyei előírásoknak megfelelően •— szélesítették ki három méterrel, s felületét 5 cm vastagságú kavicsréteggel borították. így kerültek végre olyan állapotba, hogy a hegység két oldala közt oly fontos forgalom rajtuk lebonyolódjék. 59 56. Uo. I. E. 3. f. 1907. sz. n. 57. Fehér vármegye és Székesfehérvár... címtára az 1931—32. évre. Székesfehérvár, 1932. 178. p. Nem volt még közvetlen vasútállomása Magyaralmásnak, Vérteskethelynek, Bókodnak, Gönyünek, de egyiktől sem esett a legközelebbi állomás 3—5 km-nél távolabb. 58. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 80. 1899. Levéltári forrásaink sajnos nem mindig adnak pontos tájékoztatást arról, hogy az útvonalat milyen mértékben korszerűsítették. A források néha annyira szűkszavúak, hogy egy-egy elkészült útszakasz „meghitelesítésének" jogi aktusáról adnak csupán hírt, homályban hagyva azt a lényeges kérdést: vajon teljesen új vagy csak feljavított útszakaszról volt-e szó a meghitelesítés esetében. 59. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 402/1896. Vö. Vértes... i. m. 9. p.
