Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
indult meg, ütemének irama az 1880—1890-es évekig igen heves volt, ettől kezdve azonban a folyamat lelassult már. Országosan ez a jelentős változás egy-két évtizeddel ugyan tovább tartott, a döntő változások kora azonban ott is a századfordulóig terjedő időre tehető: az erdőföld részesedési aránya az 1850. évi 33,9%-ról 1890-re 27,9%-ra esett, ezzel párhuzamosan a szántóé 35,9-ről 45%-ra emelkedett. 23 A szántóföld növekedése azonban ténylegesen ennél nagyobb méretű volt. Figyelembe kell vennünk ugyanis, hogy az 1860-as évek elején véget ért földrendezések és tagosítások alkalmával szántók helyett az uraság gyakran — éppen a tagosítás révén •—• csak gyepföldet kapott (így pl. Tápon, Tápszentmiklóson, Császáron, Szendén, Ászáron és Mezőőrsön is). Tehát az 1860-as évek elején már tagosított uradalmi birtoktestek művelésági megoszlása jóval kedvezőtlenebb lehetett: az 1858. évinél lényegesen kevesebb szántó és több gyepterület került az uraság polgári tulajdonába. 2 ' 1 Azt is számításba kell venni végül, hogy a gyepföldek feltörése — ha kisebb mértékben — még a századforduló táján is tovább folyt. Mindezeknek alapján nem sokat tévedhetünk akkor, ha a szántóföld területi gyarapodását — az egész korszakot nézve — mintegy 8—9000 kh-ra becsüljük. A szántóföld majdnem 5, illetőleg 8—9000 holdas emelkedése szükségképpen együttjárt a többi művelési ág csökkenésével: a rét mintegy másfél, a legelő egy, az erdő három és fél ezer holddal lett kevesebb két-három évtized leforgása alatt. A szántóföld jelentős, mintegy 30—50%-os gyarapodása önmagában véve is világot vet arra az új korszakra, amelyet a nagyarányú bérleti rendszer kibontakozása és a vele egyidőben fellépő ún. gabonakonjunktúra nyitott a mezőgazdasági termelésben. A legelő és erdőföld mintegy 10—10%-os csökkenése mellett több mint 30%-kal lett kevesebb a rétföld területe. Nem utolsósorban ez a tény egymagában véve is arra kényszerítette az uradalom területén gazdálkodókat, hogy a félszilaj, erősen extenzív állattartás helyett új utakat keressenek a századfordulón. (Az egyes művelési ágak területében és az ágazatok arányában beállt későbbi — Horthy-korszakbeli •—• változások nem az ágazatok egymás közti természetes eltolódásából, hanem inkább abból adódtak, hogy az uradalom több mint 7 ezer holdat adott le a Nagyatádi-féle földreform során.) A művelési ágak megoszlása szempontjából az uradalom különleges helyzetét akkor tudjuk csak igazán felmérni, ha összevetjük azt egyfelől a nagyobb tájegységek, illetőleg másfelől néhány uradalom korabeli viszonyaival (4. táblázat). Akár az országos, akár annál kisebb területi egységek művelésági megoszlásával vetjük is össze az uradalomét, a természetföldrajzi viszonyokból fakadóan érthető az erdőség aránytalan túlsúlya, amely meghaladta még a Magyar Középhegység területén fennálló viszonyokat is: az erdőföld részesedése ui. itt 25—30, a szántóké pedik 40—50%-os volt. 32 23. Hensch Árpad: Magyarország mezőgazdasága 1895-ben. Mezőgazdasági Szemle. 1897. 506. p. 24. A fenti birtokegységek bérlői panasszal fordultak az urasághoz, hogy a korábbi szántók helyett a tagosítás során legelőket kaptak.
