Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek
után továbbra is bérbe adta malmait és jogait az arra vállalkozó molnároknak. Ahol csak a malomtartás jogát tudhatta magáénak (mint pl. Tápon és Tápszentmiklóson), már az 1860-as években egyezségre lépett a falvakkal, s jogait váltságösszeg ellenében átruházta azokra. Hézagosnak tűnő forrásaink mindössze egyetlen egy esetben tudósítanak csak arról, hogy a joggal együtt a földesúri malmot is „megváltották". Dad község egyeteme 1873ban egyezségre lépve az uradalommal, 6 ezer forintos 10 év alatt törlesztendő váltságdíj ellenében tette ezt a földesúr ottani malmával. 172 Előfordult azonban, hogy az ipar szabadságát követelő molnárok fellázadtak a regáléjogok ellen. A gönyűi molnár-céhbe, illetőleg később „ipartársulatba" tömörült 17 (később már csak 12) dunai malomtulajdonos „céhes" és „társulati" joghelyzete ellenére egyenként 12, 1890-től 6 Ft-ot fizetett „malomszegbér" címén az uradalomnak. 1 ' 3 1865-ben megkísérelve feudális eredetű terheik levetését, arra hivatkozva tagadták meg a szegbérek fizetését, hogy 1848-ban ők is „felszabadultak". A bíróság azonban megmaradva a törvényes keretek közt, a lázadókat elmarasztalta, s továbbra is fizetésre kötelezte őket. 174 Az uradalom feudális jogát jó ideig még azok sem kerülhették ki, akik már az új rendben építettek telkeikre malmokat. Herczeg Lajos csákvári lakos zsellértelkére épített száraz malmot, s amikor 1862-ben „száraz malmát gőzerőre" szerette volna átalakítani, engedélyért kellett az urasághoz fordulnia. Az uradalom azonban a hozzájárulást csak abban az esetben volt hajlandó megadni, ha Herczeg „a malomjogra nézve az évi haszonbér iránt elfogadható ajánlatot teend" (82. táblázat). 17 " 1 Az uradalom területén urasági tulajdonban eleinte 14—15 malom állt, számuk azonban a század végére 10-re apadt. A malmok zöme egy vagy kétkerekű, más és más kapacitású vízi malom volt, mindössze Ászáron őrölte a gabonát két urasági száraz malom. A szákit az 1860-as években gőzerőre építették át, s az 1870-es években pedig —- mint másutt említettük már •— Csákváron egy nagyméretű új gőzmalmot építettek. Egyidejűleg a gőzmalmokat házi kezelésben tartották, majd rövid idő múlva (elsősorban a molnárok lopásai miatt) mindkettőt bérbe, illetőleg a csákvárit eladták. Az uradalomnak nem volt szerencséje a száki gőzmalommal ezután sem: 1875-ben teljesen leégett, s többé nem is építették újjá. 17fi így azután korszakunk nagyobbik részében a két ászári száraz malmon kívül lényegében véve csak vízimalmai maradtak az uradalomnak. A bérbevevők többnyire az ország- és világjáró molnárok soraiból kerültek ki, de egy-egy kivételes esetben az uradalom helybeli nagybérlője vette át a malmot. A malombérlethez szintén a regáléjogok, a malomépület és berendezései, s több-kevesebb földterület tartozott. A malmokra kötött szerződések igen részletes regulákat írtak elő az üzemeltetésre s a berendezés 172. Uo. I. D. 1. a. 323/1882. 173. Uo. P. 189. II. JE. 1860—1890. Gönyű. 174. Uo. P. 187 I. D. 1. a. 67/1873. 175. Uo. I. E. 1. I. H. J. 87. p. 1862. 176. Uo. I. D. 1. a. 161/1876.