Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
A termeléssel kapcsolatos valamennyi munka után szakmánybért fizettek. A természetbeni díjazás mindössze abban merült ki, hogy a termelésben részt vevők kedvezményes áron jutottak hozzá az uradalmi szükségleten kívül fennmaradó ágfarakásokhoz. A termelésben alkalmazott bérmunka mellett egészen eltörpült a feudális időkből örökölt s különféle juttatások ellenében megkövetelt robotmunka szerepe. Már a faizási jogok rendezése idején is erősen lecsökkent mértékű volt. 1860-ban 649 tartoztak vágni ölet 2 órai távolságra fuvarozni ölet a csákvári gazdák — 102,5 a kozmái zsellérek 3,5 •— a kozmái gazdák — 9,8 az oroszlányi gazdák •— 65,0 az oroszlányi zsellérek 39,0 — a köhányási zsellérek 120,0 — 162,5 177,3 öt-hat évvel később azonban már csak az oroszlányi telkeseknek kellett 65 öl fát két órai távolságra elszállítani, s az ottani zsellérek 39, a kőhányásiak pedig 110 ölet vágtak robotban. 650 Az 1870-es évektől azután egyedül a köhányási majorsági zselléreknek kellett csak — az ezer köbméterek tengerében csakugyan elvesző — pár köbméter fát robotban kitermelni. Amikor a tél beállta körül egy-egy pagonyban megkezdték a termelést, az erdészet a pagony közvetlen közelébe eső falvakban dobszó vagy az elöljárók útján munkásfelvételt hirdetett. 651 A favágó csapatokat — szemben a fuvarozókkal — nem csoportosan egy-egy bandavezér fősége alatt, hanem külön-külön páronként vették fel a munkára. Az idők során azután egy-egy faluból az összeszokott törzsgárda tagjai a toborzó erdőőrök intésére — az ínségtől űzve — sietve ragadták meg felszerelésüket. A favágók zöme többnyire a törttelkes és földtelen-háztalan zsellérek népes táborából került ki. A tehetősebb parasztok fogattal is rendelkezve, inkább a jobban bérezett erdei fuvarozást vállalták fel. Ezenkívül ez a gazdaréteg a jobbágyfelszabadítás után saját tulajdonú erdőséghez is jutva, nem volt úgy ráutalva a favágóknak kijáró kedvezményes ágfa vásárlására sem. Viszont a töredéktelkes szegények és a földtelen zsellérek, akiknek nem vagy alig jutott az erdőkből valami, annál inkább. Számukra a jutányos áron vásárolható ágfa szinte létfontosságú volt, ugyanakkor fogatuk nem lévén, telente csak favágással tudták értékesíteni a munkaerejüket. Egy-egy faluból a rászorulók és a lakók számától függően 30—50, esetleg 100—120 fő indult neki korán 649. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 6. p. 1860. 650. Uo. 150. p. 1865; 164. p. 1866. 651. Szabad György: i. na. 434. p.
