Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
felhúzódó bükkösökből mind a kiközelítés, mind pedig az elszállítás jóval körülményesebb (és drágább) lett volna, mint az alacsonyabb régiókban tanyázó tölgyesekből. Bizonyára emiatt sújtotta a kitermelés inkább a tölgyes csererdőket, s a bükkösöket túlontúl megkímélve azok hovatovább az elhanyagolt erdők benyomását keltették. Az újraerdősítés és erdőtelepítés A múlt század agrártermelője miközben egyfelől lecsapolta a sík mezőket és lapályokat borító mocsarakat, másfelől új tavakat kezdett létesíteni, és védelmébe vette az édesvízi halakat. Miközben a gyepföldek egy részét feltörve sovány- és kövérfüvű legelőket vett el állatcsordáitól, másfelől ugyanakkor a legelőkről kiszorult nyájaknak istállókat épített és bővülő választékban magasabb táptartalmú takarmányokkal nevelte fel a fajtajelíegében is megváltozott állatállományt. De tett ilyen egyensúlyt őrző lépéseket az erdőgazdálkodás területén is. Miközben az ipar fejlődése és a szélesedő civilizáció mind nagyobb tömegű nyers és feldolgozott faanyagot igényelt s gyakran egész erdőrészek estek áldozatul az irtó fejszecsapásoknak, másfelől ugyanakkor a letarolt erdei talajon új állományt telepítve gondot fordított az utánpótlásra is. Láttuk, hogy az uradalom erdeiben már az 1860-as évektől kezdődően a vágástervek szerint fokozatos felújító vágásmóddal végezték a fakitermelést. Az újraerdősítés és az erdőtelepítés történetében az újabb nagy fordulat az 1880-as és 1890-es években következett be. Az erdészet szakképzett vezetői hamar felismerték, hogy a természetes felújítás egymagában véve távolról sem elegendő: a természet kiszámíthatatlan erői időnként és helyenként olyan balszerencsés módon működnek, hogy az újraerdősített területeken gyakran maradnak üres foltok, másutt meg egészen csenevészes hajtások sarjadnak csak. Az egyenetlen felújulás azután végig kíséri az állomány egész életútját. Éppen ezért a századforduló táján már a pagonyokban korábban létesített kisebb-nagyobb faiskolákból egyre nagyobb tömegben kikerült fiatal csemetékkel népesítették be az ilyen hiányos foltokat. Az uradalom erdőművelői azonban nemcsak természetes és mesterséges felújítás útján kívántak gondoskodni az erdőség megóvásáról. Ezzel egy időben elkezdték a korábbi évtizedek (vagy évszázadok) során letarolt, illetőleg a felújulás során üresen maradt térségek betelepítését. Hozzájárulhatott ehhez az erdőtörvény is, amely kötelező erejű rendelkezést hozott a kopár területek befásításáról. 62 ' Lendítő szerepe volt azonban a néhány évvel korábban kibocsátott új adótörvénynek is, amely a telepített fafajoktól függően 20-tól 40 évig terjedő adómentességet írt elő az újra erdősített földterületekre. 026 A következőkben bemutatásra kerülő példák valószínűleg 625. Magyar Törvénytár, 1879. XXXI. tc. 626. Uo. 1875 :VII. tc. 6. §. A törvény szóban forgó szakasza olyan földterületekre terjesztette ki az adómentességet, amelyet a termelők külön költséggel tettek újra használhatóvá. \6 A csákvári uradalom 1870—1914 241