Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
Az uradalom falvaiban élő és majorsági zselléreknek mondott parasztok eredetük és helyzetük sajátos jellege alapján három nagyobb kategóriába lennének sorolhatók: az egykori úrbéres jobbágyfalvakban az úrbéres parasztok közt elszórtan élők csoportjába, a kimondottan zsellér-településekben lakókra, s a jobbágyfelszabadítás után az uradalom egykori kisnemes bérlőiből jogviszonyuk sajátos előzményei folytán majorsági zsellérsorba taszított parasztokra. Az utóbbi csoportba sorolt kisnemes bérlők egy része Csákvár, Császár, Nagyigmánd és Vérteskethely, zömük azonban Szend község lakói közül került ki, a családfők száma itt félszáz, bérelt birtokaik terjedelme pedig mintegy kétezer hold körül járt. Kimondottan majorsági zsellértelepülés kettő volt az uradalom területén: Gesztes és Kőhányás-puszta. Az előbbit a hasonnevű középkori vár tövébe települt mintegy 40 család lakta, Kőhányás 12—16 zsellér család ja pedig a Vértes hegység egyik fennsíkján vetette meg lábát még a XVIII. századi telepítések idején. A használatukban álló földek terjedelme a belsőségek és a külön bérelt legelőkkel együttvéve majdnem 700 kh körül járt. A falvakban elszórtan majorságinak nevezett zsellérek száma az uradalom területén viszonylag kevés volt, kérdésük mégsem ejthető ki figyelmünk köréből. Egy 1870-ben készített összeírás szerint Mezőőrsön még mindig 18, Csákváron 16, Vérteskethelyen 16, Császáron 12, Magyaralmáson 11 és Majkon 1 majorsági zsellért találtak, akik belsőségük mellett néhány holdnyi külsőségen gazdálkodtak.3 A kisnemesek s majorsági zsellérek helyzetét bőségesen átszövő feudális jellegű vonásokat azonban az uradalom 1848 után „eltüntette", s viszonyuk lépésről lépésre átalakult — átalakíttatott — polgári-magánjogi kisbérleti viszonnyá. A feudális maradványok ily módon átléptek a tőkés rend korszakába, s a szendi kisnemesek, a gesztesi és kőhányási zsellérek immáron polgári jellegű kisbérlete azután túlélte az első világháborút is. Másutt a velük már régebben megkötött írásos vagy szóbeli megállapodásokat felbontották, földjeiket -— elsősorban persze a külsőséget — vissza- vagy elvonták, s a helybeli nagybérlet vagy éppen a házi kezelésű gazdaság táblásított területeihez kapcsolták. Mivel sorsuk az uradalom bérleti gazdálkodásával szoros összefüggésben állt, ezért kérdésükkel annak kapcsán kell majd külön foglalkoznunk. 24 A zsellérbelsőségeknek ilyen kisbérletté való átjátszására nem mindig volt lehetőség, viszont másfelől abból a majorsági zsellért, a saját tulajdonát alkotó felülépítmények miatt kiforgatni sem lehetett. A feudális időkben még oly gyakori „kibecsültetési" eljárástól most már nemcsak a felzúdulástól vagy éppen zendüléstől való félelem tartotta vissza az uradalmat, hanem a tulajdont — s elvileg mindenkiét — védő polgári jogrend is eltorlaszolta ügyeiknek ilyen rövid úton való elintézését. 23. O. L. P. 188. I. 1. e. 1870. sz. n. Kataszteri felvételek. 24. A kisnemesek 1848 utáni kérdésével egyébként részletesen foglalkozik Szabad György: i. m. 365—372. p.
