Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
csak a nagyobb kerületekbe osztották be. A kerülők és erdőőrök száma 12—15, a segédeké 8—-10 fő volt. 598 Az őrök és kerülők helyére a századforduló után ún. napidíjas erdőszolgák kerültek. Helyzetük az elődökétől lényegesen különbözött: naponta 80 filléres napszámot kaptak, és mint nem állandó alkalmazottakat bármikor könnyűszerrel el lehetett bocsátani őket, számuk tehát mindig a szükséghez igazodott. 599 Az erdőgazdasághoz tartozó ellenőri hivatalt néhány évvel az uradalom végleges különválása után megszüntették. A mintegy 30 ezer holdas uradalmi erdőgazdaság irányítását, igazgatását és vigyázását tehát 50—55 állandó alkalmazott látta el, ha a területhez viszonyítjuk számukat, ezer holdanként még 2 sem esett. Az 1872. évi IV. tc. előírása szerint az ún. korlátolt forgalmú erdőbirtokokon alkalmazott személyzet beosztásában csak akkor maradhatott meg, ha működéséhez az állam által kiállított szükséges „bizonyítványt" megszerezte. 600 Az 1879. évi erdőtörvény azután még magasabb követelményeket támasztott az erdőkezelő személyzettel szemben. A törvény szerint a szóban forgó erdőgazdaságokban erdőtiszt csak az lehet, aki — amellett, hogy feddhetetlen előéletű — sikeresen elvégezte az erdőakadémiát (államvizsgát tett). Erdőőrök csak azok lehettek, akik a 24. életévüket betöltötték már, egyben kötelezték a tulajdonosokat, hogy a törvény jogerőre emelkedésétől számított 10 éven belül a földmívelésügyi miniszter által előírt erdővizsgát valamennyi erdőőrnek le kell majd tennie. 601 Az 1880-as években azután egymást követően jelentette az erdőmester, hogy a törvény által előírt vizsgát az erdőőrök sikeresen letették. 602 Az állami felügyelet kiterjesztésével párhuzamosan fel kellett szerelni a személyzetet különleges egyenruhával is: a barna és zöld színű ruhákat magukra öltő jágerek egyébként is megkülönböztetett helyzete ettől kezdve mintegy külsőleg is nagyobb nyomatékot kapott. Az erdőliasználat formái, vágásmódok Az erdőművelés történeti problémáit források híján nem áll módunkban boncolni. Meg kell elégednünk azzal, hogy néhány szórványos adat birtokában pusztán az erdőhasználat jellegéről és formáiról rajzoljunk vázlatos képet. Az üzemtervek ugyan, mint említettük már, kivétel nélkül mind megsemmisültek, viszont az erdei fő (fa) használatra vonatkozóan az 1863— 1872 közötti évtized ún. évi vágásterveiből (üzemtervek akkor még egyébként sem voltak) lehet bizonyos következtetéseket levonnunk. A későbbi évtizedekre nézve azonban már ezekre sem támaszkodhatunk, csupán a vi598. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 60/1874; 203/1878. 599. 1912-ben pl. 27 főt, 1913-ban 24 főt alkalmaztak. Uo. 44/1912.; 33/1913. 600. Magyar Törvénytár. 1872 : VI. tc. 36. §. 601. Uo. 1879:XXXI. tc. 36—77. §-ok. Előírta a törvény még, hogy valamennyi alkalmazottnak a szolgabírák előtt is hivatali esküt kell tennie. Uo. 38. §. Ha a tulajdonos a törvény által előírt követelményeknek nem tenne eleget — szólt a 49. § — 50-től 1000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. 602. O. L. P. 187. I. D. 1. 27/1881.; 252/1913.
