Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
majki, tápszentmiklósi és magyaralmási, az 1890-es évektől pedig a gö" • 58') nyui. Mind az uradalom bevételi rendszerében, mind pedig a birtokaik ügyeit figyelemmel kísérők szemléletében igen rangos, mondhatni : a legfontosabb helyet kapta az uradalom 30 ezer holdas erdőgazdasága. Ehhez mérten monográfiánkban lényegesen kisebb teret tudunk csak szentelni a kérdésnek. Az uradalom levéltárát általában is megtépázó 1945-ös események ugyanis a többinél sokkal fokozottabb mértékben sújtották a különálló erdőhivatal külön kezelt iratanyagát. Láng Lajos, az uradalom utolsó erdőmestere 1945. július 17-én, amikor az Esterházyak vértesbeli erdőségeit államosították, a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint szomorúan állapította meg, hogy az erdőre vonatkozó adatokat csak a saját feljegyzései és emlékezete alapján tudta összeállítani: az erdőhivatal egész irattára, benne az olyan fontos üzemtervekkel megsemmisült.'"" Valóban az egyébként is hézagos számadáskönyveken kívül az erdőgazdaságról csupán csak szórványos adatok állnak rendelkezésünkre. De ha nem szórta volna szét ennyire a történelem vihara az erdőhivatal irattárát, akkor is kisebb helyet kellene szorítanunk annál, mint amennyit a földművelő gazdálkodás kérdéseire fordítottunk. Kisebbet azért, mert az erdőgazdaság a korabeli magyar mezőgazdaságban mégis csak alárendelt szerepet játszott, és mert noha a tudomány vívmányai ebben az agrárágazatban is éreztették már a hatásukat, a változás azonban közel sem volt olyan nagyméretű, mint a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. A faállomány, az erdészeti személyzet Valamikor a jégkorszakban „kiterjedt fenyvesek borították" a Magyar Középhegységet. A pleisztocén és holocén korszakban azután, ahogy a táj éghajlati viszonyai megváltoztak, lomblevelű erdők nyomultak a fenyvesek helyére s a Bakonnyal együtt a Vértes is „a bükkösök és tölgyesek régiójába tartozott".'" 1 A Vértes-beli erdőségek zömét — ma is — tölgy (molyhos, kocsánytalan és csertölgy), kisebb részben az északról lehúzódott bükk alkotja. E két fő fafaj mellett akad hellyel-közzel gyertyán, nyár, juhar, nyír és kőris is, s az újabb erdősített területek .egy részére pedig az ember viszszahozta a táj ősi fáját, a fenyőt.'"- Az uradalomnak egy 1940-ben keltezett kérdőívre adott válaszából tudjuk, hogy a Komárom vármegyébe eső 16 ezer kh-as hitbizományi erdőségének mintegy 70%-a cser—tölgy, 15%-a bükk— gyertyán, 15%-a pedig egyéb fafajokból állt. 593 A jövedelem előirati 589. O. L. P. 189. II. TSZK. 1872, 1885, 1900. Erdőgazdaság. 590. Székesfehérvári Állami Levéltár. Földosztó Bizottság. Községi Iratok, Csákv*ár. 792/1945. 591. Wallner Ernő: A Bakony hegység erdei a XVIII. század végén. Bp. 1936. 5. p. 592. Szombathy Viktor: i. m. 18. p. 593. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 812./1940. A kérdőív kitöltésére a Komárom vármeg3 r ei évkönyv szerkesztősége kérte fel az uradalmat.
