Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Szőlő- és borgazdaság

gyázotton pedig 2457, illetőleg 2808 kg szőlőt szüreteltek. A műtrágyázást ezután természetszerűleg az egész telepre kiterjesztették és a használatát rendszeresítették. A szőlőtermesztés története szempontjából bizonyára fel­jegyzésre méltó a trágyázás módja is. A szőlő 3 éves koráig Ászáron ún. tá­nyéros (tőkénkénti) s a 3 éves kor betöltése után ún. ároktrágyázást kapott. Ez utóbbinál egy-egy közönséges szántóeke vonta sorközi barázdákat mély­ségben 35—40, szélességben 40—50 cm-re ásólapáttal kibővítették, s a trá­gyát ezekbe az ,,árkok"-ba temették el. Szüretelés, házasítás, hozamok A gazdaságban többnyire október elejétől a hó végéig tartó szüretre rend­szerint 50—60 szedőmunkást és 6—8 puttonyozót vettek fel. 528 A puhafából készült 20 literes puttonyokból általában 12—14, másfajta „szüretelő edény"-ből 10—12 darab állt a gazdaság rendelkezésére. A puttonyokba ra­kott fürtöket azután három különleges rugózású kocsira szerelt 12—14 hl-es lajtokba gyűjtötték össze s a pincészetnél levő szüretelő házba szállítótták. ,2:l A hajdani taposást felváltva a szőlőt két-két bogyózó- és zúzómalom zúzta össze, 3 db ún. Mayfarth-féle és egy nagyméretű „Hercules" borsajtó pré­selte ki. A házasítás már a mustkészítés után megtörtént: az Ezerjó, Mézes­fehér, Olaszrizling, Kövidinka és Szlankamenka, illetőleg a Sauvignon és Szilváni Vs"át asztali fehér, a Szilváni, Furmint és Mézesfehér legjavából pedig pecsenyebort kevertek. A keverékek ezután az erjesztő pincébe ke­rültek. A vörösbornak való szőlőt az új présházban szüretelték, ahol a sző­lőt egy zúzó és bogyózógépen áteresztve a szőlőlé egyenesen a présház alatt elhelyezett erjesztő hordókba folyt. Egy-egy hordóban itt is különböző fajták mustját házasították: a Carbonet és Merlot-ból lett a „Carbonet— Merlot vörös"-bor, a Nagyburgundi és Oportóból pedig az „Asztali vörös"­bor. Általános gyakorlattá vált továbbá az is, hogy a zúzás után azonnal megkezdték a préselést, a kettő között nem volt szabad 6—8 óránál több időnek eltelnie. Az erjesztés ideje alatt itt a Maidlinger rendszerű töltőkály­hák fűtésével állandóan 16—18 C°-on tartották a hőmérsékletet. A rendsze­rint december végén elvégzett első fejtéskor, amikor a fejtőgépek működés­be léptek, a pincéket 5—6 C°-ra lehűtötték. Amint kitavaszodott, sor került a második, s június derekán—végén pedig a harmadik fejtésre is. 530 A pin­cékben vágányokon futó lapos és billenős szerkezetű kocsik segítségével vé­geztek mindenfajta szállítást. Hordókból hordókba 5 db borszivattyú húzta a nedűt, sav- és szeszhatározók és szeszfokmérők segítették a borkezelők munkáját és adtak pontos tájékoztatót a hozamok minőségére. 531 A borhozam, ahogy a tőkék a telepítés rendjében termőre fordultak, év­ről évre emelkedett: 1897-ben még csak 7: (zömmel Mézesfehér, Nagybur­528. Szilárd Gyula: Gróf Esterházy ... i. m. 652. p. 529. O. L. P. 189. II. TSZK. 1900—1909. Ászári szőlőgazdaság. 530. Szilárd Gyula: Gróf Esterházy ... i. m. 653. p. 531. O. L. P. 189. II. T. Sz. K. 1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom