Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
Név Terület Évi dézsma Név (kh) (Ft/kh) Ászár 47 4,4 Bókod 190 2,9 Császár 248 2,8 Gönyü 36 2,7 Nagyigmánd 25 3,5 Oroszlány 16 1,5 Szák 45 2,0 Szend 32 1,3 Táp 243 1,6 Tápszentmiklós 64 1,6 Majk-puszta 45 1,6 Tótréde 55 1,3 Összes terület 1046 Átlagos érték: 2,3 1. táblázat. Bordézsmát fizető falvak 1862-ben az 1850-es években sikerült az uradalomnak több község szőlőbirtokosságával a dézsmaterhek örökre való megváltására egyezséget kötnie. A csákvári (benne a fornai), vértesbogiári, vérteskethelyi, magyaralmási és a sághalmi lakosok közül az egykoron dézsmára kötelezettek már az 1850-es évek végén örök időkre megváltották szőlőjüket, amelynek területe együttvéve mintegy ezer hold volt (a megváltott szőlőbirtok területe egyedül a csákvári határban több mint 600 holdat tett ki). Ha mármost a dézsmát adni köteles szőlőbirtokhoz hozzávesszük a megváltott birtokok területét is, akkor a szőlő az uradalmi falvak határában paraszti tulajdonba került egyéb földeknek átlagosan véve 5—10%-át tette ki, ez a földterület pusztán mennyiségénél fogva is jelentős szerepet kapott a felszabadult parasztgazdaság életében. Feltétlenül számot kell vetnünk azonban azzal, hogy a szőlő területi arányát többszörösen felülmúlva vette ki a részét a korabeli parasztgazdaság jövedelméből. 14 Nem csoda hát, ha a parasztok annyira szívósan ragaszkodtak ahhoz. A szőlőtőkék gondozói mellett azonban az uradalom is számon tartotta, és tőle el nem vitatható sajátjának tekintette a szőlős domboldalakat. Amikor az 1850-es évek első felében bevezetett telekkönyvezés alkalmával ,,a dézsma alatti allodiális" szőlőket nem az uradalom, hanem az illető szőlőbirtokosok nevére telekkönyvezték, a Tatán tartott tisztiszék 1856-ban nyomban utasította Fittler Dezső uradalmi ügy viselőt: „miután a szőlőföld tulajdona az uradalmat illeti" s a parasztok csak a szőlőtőkék felett rendelkezhetnek, feltétlenül vezettesse át a tulajdonjogot az uradalom telekkönyveibe. 13 14. A parasztgazdaság jövedelmében a szőlőföldből eredő bevételek fontos szerepére Vörös Antal és Orosz István mutattak rá. Orosz István: Mándok község birtokviszonyainak változásai 1870—1909. (Acta Universitatis de Ludovico Kossuth Nominatae II.) 1963.; Vörös Antal: A belterjes állattenyésztés kialakulása Mosón megyében. Agrártörténeti Szemle. 1964. A kérdéssel foglalkozott még Sándor Pál: Egy pestmegyei község társadalmi struktúrája a kataszteri felvételek tükrében. Agrártörténeti Szemle, 1966. 15. Az utasításoknak megfelelően Fittler a rendes törvényszékhez fordult. Az ügyet azonban az úrbéri törvényszékhez tették át, ami ellen az ügyvéd élesen tiltakozott, mondván: telekkönyvi átírási kérelmük „úrbéri vagy azzal rokon viszonyra nem — hanem a köztük és a szőlőtőkék birtokosai között fennforgó magánviszonyra vonatkozik". O. L. P. 188. I. 1. e. 1856, sz. n.
