Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
tenyésztés indult virágzásnak? A két kérdés számos ponton találkozik egymással, s a felelet után kutatva sem igen lehet azokat egymástól elválasztani. Sokat vitatott és eldöntetlen kérdés — írta Hensch a század elején — hogy „magyar fajtájú gulya tartásánál a tinó tenyésztés vagy vásárlás útján való megszerzése előnyös-e?" Szerinte, ha nem fogják a szürkemagyar tehenet tejtermelésre, a vásárlás olcsóbb, de ha tejeltetik is — mint pl. Erdélyben —, akkor inkább a tenyésztés kifizetődőbb. 30 ' 1 A szakember érvei kérdésünkre vonatkozóan nem minden tekintetben adnak választ: a császári rideggulya teheneit ugyanis nem fejték, ha viszont a fenntartása nem lett volna előnyös, néhány évi próbálkozás után aligha bajlódtak volna vele tovább, hacsak valamilyen más kényszerítő körülmény nem járult még hozzá a rideggulya fenntartásához. Az általános agrár- és közgazdasági szempontokon túlmenően kérdésünkre megnyugtató választ ugyanis csak akkor kaphatunk, ha figyelembe vesszük a termelő uradalom pillanatnyi sajátos helyzetét. Amikor 1890-ben végleges döntés született a rideggulya felállításáról, egyfelől a hatalmas kiterjedésű Forna-pusztai birtok további sorsa már erősen kérdésesnek s bizonytalannak látszott. Ugyanekkor lépten-nyomon bajt és sok gondot okoztak a rosszul gazdálkodó, a szerződési tilalmakat megszegő császár-karpatusi puszta bérlői. Távlatilag tekintve az utóbbi puszta megfelelő és garantáltan biztos bérbeadhatása egyre reménytelenebbnek, szinte majdnem kilátástalannak látszott. Nyilvánvaló: amikor a rideggulya felállítását elhatározták, alaposan számításba vették, hogy a házilagos termelés rövid időn belül kikerülhetetlenül újabb üzemegységgel fog bővülni. Abban viszont, hogy az állattenyésztésben nem a csákvári gazdasághoz hasonló intenzívebb utat választották, a távolságon s az új üzemegység viszonylagos kiterjedtebb legelőin kívül bizonyára gazdaságossági megfontolások is szerepet játszottak. A csákvárinál gyengébb talajú gazdaságban ugyanis csak jóval intenzívebb művelésű és belterjesebb struktúrájú növénytermesztés esetén s a megfelelő gazdasági épületek felépítéséhez szükséges pénzbefektetések után lehetett volna igazán intenzív állattenyésztésre berendezkedni. Ilyen körülmények között azután a legegyszerűbb és legolcsóbb (igaz, a legkorszerűtlenebb) megoldásnak — mérlegelve egyben az igaerő-szükséglet utánpótlását is — kétségtelenül a szürkemagyar rideggulya felállítása látszott. A szarvasmarhaállomány a hasznosítás szempontjából korszakunkban a következő megoszlást mutatta (38. táblázat). Valójában mindkét gulya (a fejő és a rideg), illetőleg tehenészet állománya a haszonállatok fogalma alá sorolható, ennélfogva táblázatunk alapján módunkban áll időben követni az igás- és haszonállomány közötti arányokat is. Amikor a szántóföldi művelés alá vett földek a feltört legelőkkel s ugarokkal, másfelől egy újabb üzemegység tábláival bővültek, érthető, ha ezzel egy időben megduplázódott az igásökrök darabszáma. Ugyanakkor 304. Hensch Árpád: Mezőgazdasági üzemtan ... i. m. 98—99. p.
