Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
társai által két annyi szolgálattételre; mellyre elégtelen volt, öztönöztetett. — Mivel 198 ezen föllyül számlált helyekhez birt földeket földes uraságh maga keze és használlása alá fordította, noha törtínik, hogy hol egy, hol más jobbágyának egy s más esztendőben, midőn majorsághbélt ekeitől marad, egy fertály, fél helyes földeket ád. 199 Talián Ferenc földes ur részin tanálkozik egy egész helyes föld, mellyrül az jobbágy földes urának engedelmibűl ött esztendeje, hogy elment. Földeit földes uraságh tisztye használlya, házában penig jobbágy szállott. Vörös Sándor földes ur részin tanálkozik fél helyes föld, mellyrül az jobbágy három esztendőknek előtte elment, könny ebbségit kívánván magának tanálni. Házában más jobbágy szállott ; földiből egy fertály más jobbágynak adódott, más fertály penigh földes uraság által biratik. 9. Mink örökös jobbágyok nem vagyunk, hanem mig ezen v árasbéli földeiket földes urainknak birjuk, addig jobbágyainak magunkat ösmerjük, egyébbiránt szabadosoknak az elmenetelben magunkat tar tyúk. Datum in oppido Abany, 28-a mensis Mártii, anno 1768. Szabó György biró + Czakó Pál + Kása Mihály törvény bíró + Szikszói Gábor + Király Mihály + Here Mártony + Nagy István + Szabó Ferencz m. p. Szarv ok Mihály -f- Rethes István -fStrecskó Mihály nótárius m. p. [Pecsét J Toszegh A török uralom végén még fennállt; a felszabadító háborúban pusztult el. 1701-ben újra lakott, de a Rákóczi-korban ismét pusztulás érte. 1715-ben 12 jobbágy és 10 zsellér lakja az országos összeírás szerint. 1720-ban 30 jobbágy, akik közül 25 bír (átlag 8,0 p. mérő gabona vetésére való) szántóföldet, 26 kaszálót; legelő van a jószágnak. Tulajdonképp nincs külön rétjük : a földet ugar-pihentetés nélkül zsarolják (így ad közepes évben háromszoros termést), s a parlagokon kaszálnak, ott, ahol legalkalmasabb fű terem. Nyolc év múlva 41 jobbágyot számlálnak itt, egyenként átlag 10,7 mérőnyi szántófölddel. A további fejlődés is elég jelentős: 1760-ban a 3 bírón és 3 cigányon kívül 3 taksafizetőt (1—1 molnárt, mészárost és kocsmárost) írnak itt össze, azután 106 jobbágyot és 17 zsellért (köztük 1 takáccsal és 2 csizmadiával); jószágban 262 igásökör (ebből 2 „uzsorás"), 132 hámos ló, 199 fejős- és 1 meddő tehén, 90 gulyabeli marha, 36 méneses ló, 629 fejős juh, 92 sertés, 1 köpű méh; termésben kenyérgabona 1904, árpa 1416, zab 207 mérő teszi az adó alapját. Ekkor 1 jobbágygazdaságra 2,4 jármos ökör, illetőleg 3,5 igásállat, 1 családfőre 6,4 számosállat és 15,1 p. mérő kenyérgabona jutott átlagosan. — Földesurai: Balogh Jánosné, Batta Bálint, Bencsik József, Bogyay János, Csák Imre, Csúzy Gáspár, Gál Elek, Gyömörey József, Hartvik József, Nagy Jánosné, Eördögh Pál, Tallián Antal és Ferenc, Török András, Végh Péter, Vörös Antal, László és Sándor, Vörös Mózes örökösei. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen és emlékezetünkre nem is volt. 2. Minekutánna ezen helség akkor élő földes uraság által 1713-ik esztendőben meg szállitatott volna, lakossal, rész szerint mi attyáink (amint tőtök értettük), földi mindennémö 198 A „Mivel" szó fölösleges. 199 Tehát a pusztán maradt helyekhez tartozó jobbágyföldeket a földesúr kisajátította magának; csak akkor enged belőlük 1/4 vagy 1/2 teleknek megfelelő földet egyik-másik jobbágyának, ha béresei nem szántják fel a keze alatt levő egész területet.
