Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

V. Földesúr és jobbágy

nálva busásan megtérül mindaz, amit a földszerzésbe fektetett. Gödöllői uradal­mának falvai félkörben szinte körülfogják Pestet: egy részük északról, a Duna mentében, többségük kelet felől a Hatvan felé vezető fő útvonal mentén és közelé­ben, néhány utóbb községgé emelkedő puszta délről, a Kecskemétre vivő út vona­lában. A Gödöllő körüli hatalmas tömb a kelet, illetőleg nyugat felől csatlakozó Esterházy-, illetőleg Fekete-birtokokkal együtt elegendő volt ahhoz, hogy a nagy­birtok súlypontja a dombvidék középső (s részben északi) szakaszára, továbbá a Cserhátaljára helyeződjék. Nagybirtok, vagy középbirtok — ennek a kérdésnek egyébként abban a tekin­tetben, hogy létesült-e rajta majorsági üzem, vagy sem, nem volt elhatározó jelen­tősége. Az allodium méreteiben kétségtelenül mutatkozott, olykor nem is csekély különbség a nagybirtok javára. Az azonban nagyurak és töredékrészt bíró köz­birtokosok közt egyként előfordult, hogy birtokuktól távol élvén, jobbágyaik robotoltatásáról lemondtak s helyette pénzt követeltek. Sőt a főurak a bécsi udvar vonzó hatása alatt inkább ki voltak téve az absentismusnak; olykor magas tiszt­ségük is tartósan elszólította őket falusi kastélyukból. Gr. Fekete György például, bár addig eredményesen buzgólkodott egybefogott birtoktömb kialakításán, mikor a bécsi magyar udvari Kancellária helyettes vezetője lett, már kialakított majorsági földjeit átengedte jobbágyainak. Grassalkovich fő tartózkodási helye viszont akkor is Gödöllő maradt, midőn a Pesthez fűző személynöki tisztségről a Pozsonyban székelő magyar Kamara elnökévé emelkedett. Nála is akad ugyan példa az allodium feladására, de nem másért, mint hogy egy közeli pusztán annál szabadabban és korlátlanabbul rendezhesse be saját gazdaságát. Mint a jobbágyoknak a robot dolgában adott válaszaiból kitűnik, a földesúr 7. A MAJORSÁGOK ELTERJEDÉSE Közsé­gek száma 1768-ig hány községben ill. csatlakozó pusztán Közsé­gek száma van major­ság van szűnt meg a nincs major ság Közsé­gek száma van major­ság majorsági nincs major ság Közsé­gek száma van major­ság szántó rét szőlő szántó rét szőlő nincs major ság la. Cserhátvidék b. Gödöllői dombság c. Tápiósáp vidéke 17 22 15 15 16 14 9 12 14 12 10 13 9 13 5 1 3 1 1 1 1 2 6 1 la—c. Dombvidék 54 45 35 35 27 5 2 1 9 Ha. Cserhátalja b. Tápiómente 6 11 6 10 5 10 6 10 2 3 — 1 — 1 Ha—b. Galga—Tápióvidék 17 16 15 16 5 — 1 — 1 III. Dunavölgy 15 10 6 7 2 1 — — 5 IV. Duna—Tisza-köz 10 8 6 7 2 1 1 — 2 II—IV. Síkság 42 34 27 30 9 2 2 — 8 I—IV. Összesen 96 79 62 65 36 7 4 1 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom