Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

IV. Gazdálkodás

3. A CSALÁDFŐK, AZ ÁLLATÁLLOMÁNY ÉS A TERMÉS SZÁZALÉKOS MEGOSZLÁSA Terület Családfő Számosállat Szarvasmarha Gabona- | Bortermés la. Cserhát-vidék b. Gödöllői dombság c. Tápiósáp vidéke 6,4 12,4 7,3 17,0 15,3 10,1 8,0 15,3 10,6 7,0 14,7 10,6 9,1 15,3 10,3 36,4 12,2 5,6 la—c. Dombvidék 26,1 42,4 33,9 32,3 34,7 54,2 II. a. Cserhátalja b. Tápiómente 4,2 12,0 5,9 10,4 7,0 12,3 6,6 12,2 8,5 10,9 4,0 2,2 Ha—b. Galga—-Tápióvidék 16,2 16,3 19,3 18,8 19,4 6,2 III. Dunavölgy 28,9 15,3 17,7 19,3 17,3 3,9 IV. Duna—Tisza-közi hátság 28,8 26,0 29,1 29,6 28,6 35,7 II—IV. Síkság 73,9 57,6 66,1 67,7 65,3 45,8 I—IV. Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Megfigyelhető, hogy mind az állatlétszám, mind a gabonatermesztés megoszlása sokkal inkább a területarányokhoz, mint a népesség számához igazodott. S ez ismét arra mutat, hogy a természeti adottságok, melyek az újjátelepülés idején döntő erővel formálták a táj arculatát, alapjában véve még nyolc évtized múlva is irányadók voltak. A termelőerők időközben bekövetkezett fejlődése, a piac felé orientálódó paraszti árutermelés módosított ugyan az addigi táji elkülönülésen valamelyest, de a kereteket nem borította fel, új struktúrát még nem hozott létre. A termelés az éghajlat, felszíni formák, talaj, vizek, természetes növénytakaró adottságai mellett elsősorban a faluhatár és az igénybe vehető puszták tágasságához igazodott: bőven rendelkezésre álló földek a településhez közelebb főképp a földművelés, távolabb az állattartás lehetőségét szaporították. (Csak a két tanyás mezőváros tudta a külső övezeteket is a mezőgazdaság minden ágazatában hasznosítani.) A megoszlási arányokból mindenesetre kitűnik, hogy a síkság bőföldű helységeinek népe viszonylag kedvezőbb helyzetben gazdálkodott a dombok-erdők közé ékelt falvak lakóinál. Bár ez utóbbiak az adott területhez képest számosabb jószágot tartottak s több földön szántottak-vetettek, mindez jelentősen a népesség aránya mögött maradt, kivált az északi, legemelkedettebb részeken. Viszont a Duna völgyében s részben a déli síkságon is épp a népességhez s nem a rendelkezésre álló területhez képest lehetett nagyobbarányú gabonatermesztésről és