Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
mára egy vizi malmunk, de nem folyó vizén, hanem mikor a földnek nagy árja tavaszkor szokott lenni, akár hó, akár eső bővségébül; akkor két vagy három hétig forog, gyakrabban pedig egész esztendőt által nem foroghatt. Négy száraz malmaink vannak. — Korcsmáink és vendégfogadóink varasunk hasznára folynak. — Az királyi dézmát esztendőt által az eő helyén árendálván, birjuk. — Mészárszékeink jövedelme is varasunkat nézi. — Városunknak bofljttyai vannak, mellyeket árendában tőlünk kereskedők bírnak. Kárunkra határunkbeli földeink átalyában két harmad része sovány, homokos, ugyan azért azon része szántás alá éppen alkalmatlan. — Az melly boraink teremnek, gyöngeségek miát csak esztendeig sem lehet tartani, mivel az meleg nyári napok miát meg szoktak romolni; és azért lakosaink kintelenek ocson eladni az borokat, félvén az kártul az ollyatén napok előtt. — Lakosaink számához képest határunk kicsin, és kintelenek vagyunk marháinknak, majd fele részinek, ugy magunk használására is más pusztákat arendálni. 5. Minthogy városunkban ház helyek bizonyos mértékre föl osztva soha sem voltak és most is nincsenek, ki légyen az városbeliek közül egész vagy fél ház helyes, az helyeknek már nagyobb, már kissebb voltára nézve, meg nem mondhattyuk. Ezen ház helyek után vannak földek és rétek a szerint, amint vagy maga az gazda kesz pénzen más gazdáiul szerzetté, vagy pedig eleiktül reájuk maradtak. Mind tehát ház helyeknek bizonytalan voltára nézve, mind az földeknek adás és szabad vétel által hol szaporodása, hol kissebbedése miát, mind végtére azért, hogy vagy földek, vagy rétek osztályba sohasem jöttek, élőnkbe adott ezen kérdésre egyenessen nem felelhetünk. Sarjút kaszálni nem lehett, mivel réttyeinket első kaszálás után marháinknak járására fordittyuk, szük lévén és homokos (mint már emliténk) határunk, és az is az nyári hévség miát hamarabb elsül, mint más föld. 6. Mi még eddig semmi robotolt csak egy földes urnák is nem tettünk, mivel mindég árendabéli levelünk mellett tartozó censust fizettük. Némelly földes uraink mindazonáltal nálunk meg állapodván, midőn tovább menni kívántának, jó akaratunkból lakossok közöl forspontra, akit tetzzett, rendeltünk. —Parancsolatytyára pedig mélt. gr off Keglevics famíliának 200 akó boroknak elvitelére 4 ökrü 25 szekeret szüret után az boroknak megtisztulásával contractusunkon kivül rendelünk és adunk minden esztendőben, akik is azon uttyokrul negyed napra jönnek meg. 1. Nem annyira vizsgáltuk, ugyan azért nem is tudgyuk, hanem hallomásból mondhattyuk, hogy szomszéd, sőtt táv olly abb való helységekben azok lakossal földi terméseikbül önön földes uraiknak kilenczedet adnak. — Mink ugyan, mivel az kilenczednek ki adása nálunk ususban soha nem volt, föllyebb jelentett árendabéli summának fizetése mellett mind ez ideig marattunk. Elől számláltuk mind készpénzül, mind naturálékban, miket tartozunk árendabéli szövetségünk szerint föllebb nevezett földes uraságoknak adni; azokon kivül semmit tőlünk nem kivannak. 8. Puszta házhelyek nálunk nincsenek. 9. Mi minnyájan ez ideig szabadságban éltünk, és eleinktül vett szabadságot velünk hordozván, az közöttünk lakó számos nemeseken kivül is mostanában is szabados polgároknak magunkat tar tyúk. Datum in oppido Nagy Kőrös, die 31. Mártii 1768. Ballá Gergely, város főbírája, m.p. Idősb inárcsi Farkas János m.p. Bajomi Péter m.p. Laskoi János m.p. Patai József m.p. Becze István ord. nótárius m.p. [ PecsétJ
