Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
Kovát s Már ton y + Szüts György -f Mata Mátyás + esküitek. Kaszalai Imre helsig nótáriusa m.p. [Pecsét ] Törtei Évszázados pusztán heverés után a vallomások megtétele idején épp csak megindul a majortelepülésből önálló községgé alakulás útján. 1760-ban még csupán 5 taksafizetőt (köztük 1—1 mészárost, kocsmárost, takácsot és csizmadiát) írtak itt össze; állatállományuk 14 igásökör (átlag 2,8), 4 hámos ló (tehát vonóállat átlag 3,8), 8 fejőstehén (átlag 5,4 számosállat). — Földesurai: Csörgő Sándor és társai. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen, nem is volt. — Sőtt helségünkben vagy bíránk vagy esküttyeink nincsenek. 2. Állandó lakasok ezen helsíget ez ideig nem lakták, mivel esztendőnkint gazdáknak java és az kik tehetőssebbek, el szoktak menni más kétségekben lakni. Azoknak helyeit penigh béresek szokták elfoglalni és értékekhez képest földes uroknak szolgálatot tenni. Ezek közül valók vagyunk mi is, az kik többnyire két s három esztendők előtt béreskettünk. Tanálkoznak azomban közöttünk előbbeni esztendőben más helségbül érkezett jobbágyok is. Minnyájan penigh vagy eke, vagy szekér, vagy gyalog munkálkodásink iránt, mikor tudniillik vették eredeteket, bizonyost nem szolgátunk, hanem jöldes uraink parancsolatit bé vett szokás szerint valamint értjük, óképpen ekkoráig bé tellyesiteni el nem mulattuk. 3. Mink földes urainknak vagy kész pénzül, vagy konyhára valókat tellyességgel nem adunk, nem is kivannak tőlünk. 4. Hasznunkra kender földeinkből hetedet nem adunk. — Heverő, igás, fejős, hámos jószágaink lakásunkbéli földnek határjában legelődnek olly képpen, hogy gulyabéli számos marháinktul földes urainknak egy márjást fizetőnk, de viszontag az pásztort nem tartyuk. — Tiszához egy mérföldre, nevezetes egy város kelnek 202, penigh szomszédságában lakunk. Kárunkra csak tűzre való fánk is nincsen. — Az fertály esztendőbeli korcsmát sem birjuk. 5. Ház helyekre sem házaink, sem földeink nincsenek föl osztva. Hanem földes uraink előbbi időkben három vetőre vagyis calcaturára az földet magok között el osztván, közülök kiki önnön részit magának foglalta és továbbá keze alatt lévő jobbogyoknak azon osztályábul juttasztott. Ez szerint mindenik földes ur részin lakos és igás marhákkal biró jobbágynak egyik vetőre három, másik vetőre is három szántó földgyei vannak, ugy harmadik vetőre is éppen három; ezekben 27, amazokban is annyi, az harmadik vetőre lévő szántó földekben penigh 24 p. mérőt el vethett. Ezen határunkbéli szántóföldek penigh jók, de homokossak. Kaszálló rétünk bizonyos nincsen, hanem azok[ at] esztendőnkint földes uraink gazdái által tenni szokott el osztás után vészük, mellyeken Igás marhával biró jobbágy 6 ökrü 12 szekér szénát kaszálni szokott. — Sarjút nem szoktunk kószálni, de nem is lehett, mivel az földnek hevessége és homokossága az füvet második kaszára nem neveli. 6. Közülünk ekével ki 3, ki 4 napokig földes urai számára ekkoráig szántott. — Szekérbéli szolgálatinknak penigh, ugy gyalogi robottyainknak, akármiképpen hánnyuk-v eszük eszünket, számát meg nem mondhattyuk, mivel valamikor földes uraink parancsolattyát és mikép értettük, akkor és aszerint mind szekereinket, mind lovainkkal és gyalogul is szolgáltunk erőnkhöz és értékünkhöz képest. 1. Hallottuk, hogy más kétségekben lakos jobbágyoknak földi terméseikbül önnön jöldes urai kilenczedet vesznek. Mink ugyan földes urainknak búzabul, árpábul, zabbul, kölesbul, lenbül ekkoráig hetedet attunk és most is azt adunk. Más adót nem tudunk említeni ; egyedül az földi termésnek hetedelése után minden külön Nagykőrösnek.
