Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
7. Miolta emlékezünk, mindenkor földi terméseinkbül, ugy mint búzabul, árpábul, zabbul borbul, lencsébül, kukuriczábul, ugy bárányokbul, meh rajokbul földes urunknak kilenczedet adunk, kenderbül pediglen egy köteles jobbágy el készített és meg héhelt hét marok kendert szokot adni. Az mint hallottuk, némelly helységekben kilenczedet, némellyekben penlg hetedet adnak az jobbágyok földi terméseikbül önön földes uraiknak. Mi tőlünk földes uraink ekkoráig semminemű más adót, hanem az mirül már emlékezetett tettünk ; annál inkább ajándékot nem kívántak, nem is kivannak. 8. Szeleczky Mártony földes urunk részin vagyon egy üres ház, mellyben lakos jobbágy el szököt ez előtt 2 esztendővel azért, hogy kívánsága szerént elegendő földe, réttye nem volt. Azon házhoz tartozó szántó föld és rét több jobbágyok között a közönséges osztálynak alkalmatosságával el osztódott, az házhoz pedig földes ura zsidót idővel szállított, de az ott hadta, és most már, mint jelenténk, üressen áll. 9. Mink örökös jobbágyoknak nem tartyuk magunkat, hanem azt állittyuk, hogy mikor melly helységbe lakójul kivonunk menni, elmehetünk. Datum Alberthi, 3-tla Mártii 1768. Kovács Pál byro m.p. Nagh Mátys törvyn biro + Szabó Tamass + Csanj János + Huszár János + Sznopka Marton + esküttek. Kurucz Görygy helységh notóriusa m.p. [ Pecsét J Irsa Albertirsa másik összetevője: Irsa ugyancsak emberemlékezet óta pusztán hevert már, amikor 1718-ban kezdett benépesülni. Az 1720-i összeirók még csak 8 jobbágyot találtak itt; mind bírt szántóföldet (egyenként átlag 6 mérőnyit), 6-an kevés rétet; legelőjük volt, amennyi a jószágnak kellett; földjüket évről évre, ugarpihentetés nélkül bevetették, s közepesen háromszoros termést adott. Nyolc év múlva már 21 jobbágy- és 1 mesterember-lakosát számlálják elő, egyre-egyre átlagban jutó 5,7 mérőnyi szántófölddel. A következő évtizedekben is számottevő a fejlődés: 1760-ban adó alá vonnak (a 3 elüljárót csak megemlítve) 29 taksafizetőt (2 kovácsot, 2 molnárt, 1 mészárost, 9 kocsmárost, 2 pálinkamérő zsidót, 1 takácsot, 2 szabót, 2 csizmadiát, 1 kőművest, 1 bőrös, 1 házaló, 2 szegény s 2 további zsidót, 1 görög boltost), 54 jobbágyot és 2 zsellért; állatállományuk 105 igásökör, 79 hámos ló, 73 fejős- és 1 meddő tehén, 4 gulyabeli marha, 140 fejős juh, 20 sertés; termésük 1044 mérő kenyérgabona, 599 mérő árpa, 384 mérő zab. Átlagban ekkor jobbágygazdaságonként 1,9 jármos ökörrel, illetőleg 3,0 igásállattal, családfőnként 3,3 számosállattal és 12,3 mérő kenyérgabonával lehetett számolni. — Földesurai: Arczyné, Bátky András, Batta István, Czeglédy Imre, Diószeghy István és Sámuel, bibithi Horváth Imre, Irsay József, Leszkovszky József és László, Majthényi Károly, Szabó Lőrinc, a Tassy család s külön Tassy Péter, Tassy Becz István és Ádám, Tiszó János, Zlinszky József. 1. Minekünk, kik ezen helységben jobbágykodunk, semmi urbáriumunk nincsen, nem is emlékezünk, hogy valamikor lett volna. 2. Ugy gondollyuk, hogy vagyon 50 esztendeje, midőn akkor élő Irsai, Váracskay és más nevezetű földes urak ezen helységet meg szólítani kezdették. Emlékezünk reá, hogy azon földes urak uj szálló jobbágyinak, rész szerint mi anyáinknak, adtak bizonyos impopulationalis
