Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
Öt évre rá számuk nem hogy nőne: 42 jobbágyra csökken; egyenként átlag 6,8 p. mérő vetőmagot befogadó szántófölddel rendelkeznek, s azt ugartartás nélkül, évről évre zsarolják, így fizet közepes esztendőben háromszorosan az elvetett magért. Külön rétjük tulajdonképp nincsen, a parlagföldeken kaszálnak; legelőnek az akkor még pusztán heverő pilisi határt bérlik. Az 1728-i országos összeírásban már 38 jobbágy, 25 zsellér és 9 mesterember szerepel; ekkor átlag 16,7 p. mérő szántóföld jutott 1 családfőre. A további fejlődés ugyancsak jelentős: 1760-ban már (a 3 biró nélkül) 22 taksafizetőből (köztük 2 kovácsból, 1 lakatosból, 3 molnárból, 1 mészárosból, 1 kocsmárosból, 1 takácsból, 1 szűrszabóból, 1 szabóból, 4 szűcsből, 3 csizmadiából, 4 pálinkafőző zsidóból), 158 jobbágyból és 14 zsellérből (s kettejük között 1 kovácsból, 1 szabóból, 1 szűcsből és 1 vargából) áll az adózó népesség, 328 igásökörből, 185 hámos lóból, 273 fejős- és 10 meddő tehénből, 155 gulyamarhából, 6 méneses lóból, 768 fejős juhból, 33 sertésből az állatállomány, 3026 mérő kenyérgabonából, 1196 mérő árpából, 353 mérő zabból, 208 akó borból a termés, s összeírnak még 4 pálinkafőző üstöt. Jutott eszerint 1 jobbágygazdaságra átlag 2,0 igásökör, illetőleg 3,1 vonójószág, családfőnként pedig általában 5,4 számosállat és 15,6 mérő kenyérgabona. — Földesurai: Szeleczky Márton és Szeleczky Sámuel. 1. Minekünk urbáriumunk nincsen, nem is emlékezünk, hogy valamikor lett volna. 2. Ugy tartyuk, hogy ezen helységnek meg szállítása lett 1711-ik esztendőben, és minden földesúri bizonyos rendszabás nélkül jobbágyi kötelességünket tettük 1721-ik esztendőig. Mellyben és nevezetesen mártius holnapnak 9-ik napján akkori földes urunk írásban adott bizonyos contractust, az ki mellett minden házhelyes jobbágy egy pár igás ökörtül vagy hámos pár latul egy ft-ot, vonyós marha vagy ló nélkül lévő, maga házában lakos jobbágy egy ft-ot, zsellér pedig 50 d-t fizetett. — Ugy ház helyes jobbágy mint zsellér egy pár fejős tehéntül egy itze vajat adott. — Földi mindennemű terméseinkbül, ugy bárányinkbul, méh rajainkból és idővel borunk but kilenczedet, gyöpszegésben termet jószágunkbul tizenkettedet. — Minden háztul három csirkét adtunk. — Mivel magunk költségén föl áldott száraz malmunknak, mészárszéknek, korcsmának jövedelmit és hasznát földes urunk nekünk engette, tartoztunk tulajdon cselédgyeinek vám kivevése nélkül magunk marháin őrölni; mészárszékben földes urunknak bárányait, marháit ki vágásra el venni és 15 font fadgyutt esztendőnként adni; korcsmánkra földes urunknak borát, serit, pálinkáját folyó árán be venni. — Helységünkben akkori földes urunk által el készítetett ispitályban 183 lévő 12 koldusok számára minden pár igás marhátul vagy hámos pár tótul gazda számra fél p. mérő búzát adni és ezen ispitál számára rendelt szőllőnek minden munkáját elvégezni. — Adónk és robottyaink (az mint elől számlálónk) azokbul állottak akkori földes urunk életének egész napjaiban. Minekutánna pedig földes urunk változott, meg szaporodott számunkra nézve jobbágyi szolgálatink is szaporottanak. Ha azért jol emlékezünk, 20 esztendeje lehelt, hogy mostani földes uraink jószágoknak bírásában be lépvén, írásban vett uj contractust nekünk ki adni kívántak. Mellyre mivel nem akartunk állani, ez ideig esztendőnként adózásiakat és robottyainkot akkor kezdődött szokás mellett teszük. 3. Földes uraink az helységbeli határt magok közt két felé osztván, az szántóföldeket is közöttünk föl osztották. Ezen osztály szerint már nem ökreinktül, sem hámos lovaink tol, hanem szántó fölgyeinktől adózunk: és három köteles szántó földü jobbágy 3 ft-okat, két köteles kettőt, egy köteles egy ft-ot, más házában lakozó zsellér 50 d fizett. Minden házi gazda 3 csirkét, egy kötél szélességű szántó földet biró jobbágy 7 tojást ad, minnyájan pedig földes urainknak 700 184 adunk. — Ezen kivül Szeleczky Mártony földes 183 Id. Szeleczky Mártonnak a maga idejében, faluhelyen egyedülálló létesítménye volt az albert i szegényház — abban a községben, hol a szegénység későbbi nagy istápolója: Tessedik Sámuel született (1742). 184 Ti. tojást.
