Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - III. A Danavölgy helységei
réttyeinkben kárt szokott tenni; ugy nem külömben mostani viz áradással is három házunk lerontatott. — Tűzre való fánk nincsen. — Szántó földeink igen homokossak. 5. Szántó földeink három nyomásra lévén föl osztva, az egész helyes gazda az első nyomásra ell vethet 8 p. mérőt, az másodikban is 8, az harmadikban pedig 6 és igy in summa 22 p. mérőt. Szénája pediglen az ollyan egész helyes gazdának terem 6 szekérrel. Sarjút nem kaszálhatunk. 6. Egyéb robotolt marháinkai azon szénának, melyet Csivi pusztán takarítottunk, be hordásán kivül nem teszünk; melynek Is tehetségünk szerint hamarabb voltáért ki 6, ki négy vonyó marhával, ki pedigh két lóval is hordottuk. Szabott számunk lévén munkánkban, vissza jövetelünk nem imputáltatott. 7. Kilenczedet szoktunk adni, az kit is meg váltván megh irtt contractusunk szerint, magunk vészük mind őszi, mind tavaszi vetésekbal. Más uraságoknál az désma, ugy mint Tasson, azt hallottuk, hogy hetedet szoktak adni. Semminemű adózásokra az uraságtul nem klnszerltettünk s nem Is attunk. 8. Puszta ház hely nálunk nincsen. 9. Mégh eddig szabad jobbágyoknak tartottuk magunkat. Feő biró Csizmadia István keze vonása 4Esküt Suri Ferencz keze vonása + Helység nótáriusa Kovács Joseff m. p. [ Pecsét] Gyón Már a török uralom utolsó idejében pusztán hever. 1730-ban kezd betelepülni. Három évtized múlva — túl a 3 elüljáró említésén — 10 lakosát (köztük 1 kovácsot, 1 molnárt, 1 mészárost, 1 takácsot, 2 csizmadiát, 3 birkás bérlőt) vetik taksafizetés, 59-et (54 jobbágyot és 5 zsellért, akik közül 1 takácsmesterséget is folytat) adó alá, a következő adótárgyak után: 153 igásökör (ebből 4 „uzsorás"), 84 hámos ló, 137 fejőstehén (egyikük „uzsorás"), 19 meddő tehén, 42 gulyamarha, 4 méneses ló, 560 juh (ebből 490 az említett birkás bérlők kezén), 15 sertés, 536 mérő kenyérgabona, 232 mérő árpa, 450 mérő zab (a termést jégverés csökkentette). 1760-ban tehát átlag 2,8 jármos ökör, illetőleg 4,2 igásállat jutott 1 jobbágygazdaságra, 7,0 számosállat (a birkásokat nem számítva) és 7,8 p. mérő kenyérgabona 1 családfőre. — Földesurai: gr. Telekiné, Halász Péter, Zlinszky József és Zlinszky János. 1. Nekünk semmi urbáriumunk nincsen, nem is hallottunk felőle, hogy az földes uraság helysíghbélteknek ollyast valamikor adott volna. 2. Első contractusunk adatott ki földes urunktul 1730-ik esztendőben, április holnapnak 25-ik napján, melly mellet minden pár igás marhátul, vagy ha ez nem voltt, hámos pár lóiul 4 párigh egy tallért ; — egy fejős tehéntől egy meszel vajatt esztendőnkint adtunk, minden különös házi gazda két tyúkkal tartozott. — Igás marha nélkül való és maga házában lakos zsellér egy tallért, az ki penigh más gazdának házában lakott, fél tallért fizetett. —Minden gazda két nap kaszáltt, azt föl takarta és be hordotta. — Az földnek mindennemű termésibűl, ugy bárányokbul, méhrajokbul hetedet földes urunknak ki adtuk. — Az mészárszéket esztendőit által, egyedül hogy marha nyelvet földes urunknak adni tartoztunk, az korcsmát pedigh fél esztendeigh fizetés nélkül birtuk. — Midőn földes urunk kívánta, forspontott adtunk. — Es majorságbéli önnön borát, serét, pálinkáját folyó áron bírásunk alat lévő korcsmán bé vettük. Ezen contractus szerint alkalmas esztendőkigh folytattuk jobbágyi adózásunkot egész
