Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente

búzabul, árpábul, zabbul, kölesből, lenből, kukuriczábul, borsóbul, mikor bőven terem, és lencséből hetedet adunk, bárányokbul penig Bencsik és Huszár földes uraink részire hasonlóképen hetedet, Pronay Gáborné földes aszonyunk részire penig (mint már emliténk) minden fejős juhiul bárány heted helyett cl 10 fizetünk. Kenderbül való hetedért Pronay Gáborné földes aszonyunknak és Huszár Joseff földes urunknak minden egész heles jobbágya d 40 fizet. Bencsik Joseff'földes urunknak jobágyi kenderbül a hetedet kiagyuk. Elől számláltuk mind pénzbeli, mind konyhára való adózásiakat. Azokon kivül földes uraink és földes aszonyunk tőlönk ez ideig semmit nem kivontak, nem is vettek. Hanem mink, kik Pronay Gáborné földes aszonyunk részin lakunk, hol másik, hol harmadik esztendőben karácsonyi ajándékra egy borjut vagy 1 aranyat szoktunk adni. — Más helségben midőn földes aszonyunk maga lakására házat építtetett, kőmives mellé segítségeket fogattunk és azoknak két esztendőben attunk 125 p. mérő búzát, 8 ft-ot, sót 12 fontot és négy pár bocskort. 8. Helségünkben üress ház, vagy puszta házhely nem tanálkozik. Hanem Huszár Joseff földes urunk részin öt esztendeje, hogy az jobágy el ment, felesnek tapasztalván az földes urának dolgait. Földei közöttünk fel osztódtak, hanem az házban szabadost szállított földes urunk és bizonyos cserélt földet adott nékie, mellybül harmad hasznot földes urának ád, közénkben penig portiot nem fizet ; azon földnek némelly részit, mellyet ezen cseréltt földért említett földes uraság adott, az előtt mink bírtuk. 9. Mink örökös jobágyok nem vagyunk, hanem szabadosoknak tartyuk magunkat. Datum Györgye, 24-a mensis Mártii, 1768. Föő biró Nagy János -fTörviny biró Tótt János + Eskütt Nagy István -+Esküit Füleki Mihály -f Barad Joseph nótárius m. p. [ Pecsét ] Uíszász A török uralom utolsó idejében még lakott helység. A visszafoglaló háborúban elszenvedett pusztulásból csak a XVIII. század derekán éled újjá, akkor még nem mint jobbágyfalu, hanem mint tisztára földesúri jogú majortelepülés. Még 1760-ban is csak 9 jobbágylakosát tartják nyilván; állatállományuk 32 igásökör (8 „uzsorás"), 13 igásló, 28 fejőstehén, 17 gulyában őrzött marha, 3 ménesben tartott ló, 50 fejős juh, 9 sertés, 5 köpű méh; termésük 242 mérő kenyérgabona, 218 mérő árpa. Ekkor tehát 1 jobbágygazdaságra, illetőleg -háztartásra 3,6 igásökör, illetőleg 5 vonóállat, 11,1 számosállat és 26,9 mérő kenyérgabona jutott. — Földesúr: br. Orczy Lőrinc. 1. Nékünk urbáriumunk eddig nem volt, sőtt kevés számunkhoz képest vagy bíránk, vagy esküttyeink is nincsenek. 2. Mélt. földes urunknak mjorsága, minek előtte mink itten letelepettünk volna, már folyamatban volt, mellyhez szükséges cselédek más helségekbül alkuit bérre hivattattak és hozattattak. Ezek idővel mélt. földes urunk engedelme mellett szolgálattyaikbul ki költekezvén, házakat magoknak készítettek. Azokban ideig lakván, újra szolgálatban léptének. Szolgálattyok idein kivül penigh majorság körül magát előladó dolgoknak alkalmaztatásában, úgymint gulya-béli marhák, ménesbéli lovak, ugy juhok eleségére takarmány hordásban, vásári időkben el adásra való jószágoknak föl hajtásában, akol kíszitésben, tisztításban foglalatoskottak ; szekerekkel is szolgáltak, kaszáltak, takarítottak. Minket is, kik mosta-