Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
esztendeje ki haltak az jobágyok. És mester emberek szállottak beléjek, az földeket penig az uraság maga részére foglalta. Libertini János földes ur részin lévő házbul ez előtt 2 esztendővel elment az jobágy azért, hogy maga könnyebbségét tanállya. Ez semmi földeket vagy réteket itten nem birt. 9. Mink szabados személyeknek magunkat tar tyúk, ugy hogy az mikor és hova lakojul menni kívánunk, el mehetünk. Hanem tanálkoznak közöttünk egy némellyek, kik örökös jobágyságban vannak és azoknak is ismerik magokat. Datum in possesslone Tapio-Szele, die 11-a Mártii 1768. Biró Gáli Mihály + Törvény biró Illés Pál + Sipos István + Bekes György + Tóth András + Macska Márton + Bekes György + esküitek Berkó István nótárius m.p. [ Pecsét] Györgye (Tápiógyörgye) Már emberemlékezet óta pusztán hevert, amikor 1731 táján kezdett benépesülni. Három évtized sem telt bele, s — a 3 bírón és 1 cigányon kívül —• már 6 taksafizetőt (1—1 kovácsot, molnárt, mészárost, takácsot, szűcsöt és csizmadiát), 76 jobbágyot és 4 zsellért írtak össze Tápiógyörgyén; volt összesen 183 jármos ökrük (ebből 19 „uzsorás"), 109 igáslovuk (az egyik ugyancsak „uzsorás"), 114 fejőstehenük, 12 meddő tehenük, 21 gulyamarhájuk, 8 ménesbeli lovuk, 329 fejős juhuk, 51 sertésük, kenyérgabonából 2072, árpából 1435, zabból 290 mérő termésük. Eszerint 1 jobbágygazdaságra 2,4 igásökör, illetőleg 3,8 vonóállat, 1 családfőre pedig 5,7 számosállat és 24,1 p. mérő kenyérgabona jutott átlagosan. — Földesurai: Prónay Gáborné, Huszár József és Bencsik József. 1. Nékünk urbáriumunk nincsen, emlékezetünkre nem is voltt. 2. Harmincz hét esztendeje lehet, hogy földes uraink kezdették ezen helséget szállitni, de vagy impopulat ionalis, vagy más contractust jobágyság adóinak és robotolásinak bizonyos számára nem attak. Hanem hét esztendőkig közönségessen vették az helség jövedelmit ; és a szerint az jobágy okat is dolgoztattak, már kaszáitat ássál, már szekerezésselés mértékletes kocsizással. 30 esztendeje penig vagyon, hogy meg szaporodott számunkra nézve földes uraink az helséget vélünk együtt fel osztották, és mindenik földes ur különössen önnön jobágyait birni kezdette} 43 azok penig földes urainak rendelése és akkor ki adott akarattya szerint adozának. Pronay Gábor akkori földes urunk részin lakos egész heles jobágy kész pénzül 3 ft-ot, minden számos gulyabéli heverő marhátul 25 d-t. — Kender heted helyet két zsákot, vagy azért 40 d-t. Minden fejős juhtul bárány heted helyett 10 d-t fizetett. — 2 ludat, 2 kappant, 20 tojást, minden fejős tehéntül 1 icze vajat adott. —• Két nap esztendőnként háromszor őszi alá, tavaszi alá is két nap szántott. Kaszált 3 nap és azt fel takarította, behordotta. Szekerezett és kocsizott földes ura rendelése szerint. 143 Az első időben tehát a falubeliek együttesen, egy összegben teljesítettek szolgáltatásokat, s ezeket földesuraik —• abban az arányban, ahogy a faluhoz fűződő birtokjog megoszlott köztük — felosztották egymás között. Az első hét év elteltével azután sor került a sequestratio-ra : a falu határát s az ott élő jobbágynépet megfelelő arányban ténylegesen is felosztották ; ezóta tehát a jobbágyok egyénileg, meghatározott földesúrnak adóztak és robotoltak.
