Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente

B) TÁPIÓ MENTE Tóth-Almás (Tóalmás) A török kiűzése során pusztult el. 1689-ben már újra népes, de a Rákóczi-korban újból időleges pusztásodás következik. Négy évvel a szatmári béke után már 54 jobbágyot és 3 zsellért írnak itt össze. 1720-ra a jobbágyok száma 72-re gyarapodik; közülük 70-nek van (átlag 15,2 p. mérő mag alá való) szántóföldje, ugyancsak 70-nek rétje, a terjeszkedő szőlőhegyen 54-nek szőleje; a legelő elegendő; a 2 nyomásban művelt szántóföldön, melyet a bérbe vett s legelőnek is használt Boldogkáta pusztán még kiegészítenek közepes esztendőben három- és félszeres a termés. 1728-ból is csak 69 jobbágy és 4 mesterember ismeretes, átlag egyenként 12,6 mérőnyi szántófölddel. Már 1760-ig mutatkozik fejlődés: az akkori adóösszeírás adatai szerint a 3 elüljárón és 2 cigánykovácson kívül 6 taksafizető (1 kovács, 2 molnár, 1 mészáros, 2 kocsmáros), 100 jobbágy (az egyiknek portáján zsellérként 1 bognár) és 2 zsellér, 340 igásökör, 235 hámos ló, 220 fejős és 34 meddő tehén, 80 gulyamarha, 15 ménesbeli ló, 387 fejős juh, 59 sertés és 1 köpű méh, 2242 mérő kenyérgabona, 904 mérő árpa, 1975 mérő zab és 180 akó bor, végül 2 pálinkafőző üst található a községben. 1 jobbágygazdaságra ekkor átlag 3,4 jármos ökröt, illetőleg 5,6 igásállatot, l családfőre 9,1 számosállatot és 20,8 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesura a Prónay család. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen, nem is volt. 2. Ezen helségbeli lakosoknak az földes uraság által ki adott contractussa emlékezetünkre nem volt. Hanem hajdani be vett szokás és usus mellett censusban minyájan 180 ft-ot fizettünk. Konyhára valókat gazda számra; sátoros ünnepekre minyájan esztendő által két borjut ajándékban attunk. Szántottunk ; aratást penig földes uraságnak eleségin tettük, azonkívül az le aratott gabonának felibül az arató részt ki vettük; tavaszi termést, ugy füvet is kaszáltunk ; földes urunknak szőllőbeli munkáját végzett ük. Szekérrel, kocsival, lovakkal, gyalogul, mikor földes urunk kívánta, szolgáltunk. Kukuriczábul, lenbül, kenderbül kilenczedet nem attunk, hanem két zsákért heles gazda számra

121 cl 40 fizettünk. Eképpen esztendőnként adóztunk és robotoltunk 1755-i esztendőig, mellyben közönséges pénzbeli adónk szaporodásunkra nézve változott, és földes urunk rendelésiből az gazdák értékekhez képest szeméilyenként kezdettek adózni; kukuriczábul, lenbül, kenderbül kilenczedet bizonyos szabott mértékben adni. Nevezett esztendőben személly szerint pénzbeli adózásunk és kukuriczábul, lenbül, kenderbül való kilenczedelésünk kezdetit vévén, idő jártával szokássá vált, és ez ideig pénzbeli adónkat a szerint fizettyük. Konyhabeli adóink penig és 127 Azaz egész házhelyenként (telkenként).