Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - a) Cserhátalja
Seőt dicsekednünk kölletik az mélt. uraságunk gratiajával abban, hogy akár melly szükségünkben, de kivált terméketlenség ideiben gabonájával mindenkor uj felben, minden interes a vagyis annak felben téjendő szolgálat nélkül segéltetünk, amint hogy most is ennyihányan közülünk a mélt. uraságnak némelly esztendőiül fogvást gabonával tartozunk. 8. Istennek hála, puszta helyünk nincsen helységünkben. Kegyelmes berezegünk birodalma alatt meg szaporodtunk ugy, hogy határunk csekéllysége és keskenysége miatt helységünkben többeknek ház-helyet már nem is assignálhatunk. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Szűcs Márton, Héviz helységnek fő bírája + Coram me Petro Borbás, loci eiusdem jurato notario m. p. [Pecsét ] Tura Adófizető község a török hódoltság utolsó idejében. A visszahódító háborúban pusztává lesz, de már 1689-ben újra népes. A Rákóczi-korban nem tudja elkerülni az időleges elnéptelenedést. 1715-ben 36 jobbágy lakja. 1720-ban már 59, akik közül 52 bír (egyenként átlag 10,0 p. mérő vetőmagot befogadó) szántóföldet, 55 kaszálót, a szőlőhegyen, melynek beültetése tovább folytatódik, 35-en szőlőt; legelőjük elegendő; az elvetett gabona közepes évben három-négyszeresen térül vissza. Az 1728-i összeírásba 61 jobbágyot és 4 zsellért vettek föl; ekkor 1 családfőre átlag 15,3 p. mérőnyi szántóföld jutott. A fejlődés ezután meggyorsul: 8 évvel a falubeliek vallomásának elhangzása előtt a 3 bírón és 4 cigányon kívül 5 taksafizetőből (1 kovács, 1 molnár, 1 mészáros, 2 kocsmáros), 143 jobbágyból és 25 zsellérből (köztük 1 szabóból, 1 vargából és 2 csizmadiából) áll a lakosság, 349 igásökörből, 287 hámos lóból, 299 fejőstehénből (az egyik „uzsorás"), 34 meddő tehénből, 177 gulyamarhából, 29 ménesbeli lóból, 199 sertésből, 54 köpü méhből az állatállomány, 4592 mérő kenyérgabonából, 1065 mérő árpából, 1810 mérő zabból, 1041 akó borból az adó alá eső termés, s feltüntetnek még 3 pálinkafőző üstöt is. Átlagban számolva ekkor 1 jobbágygazdaságra 2,4 igásökör, illetőleg 4,2 vonójószág jutott, 1 családfőre pedig általában 7,1 számosállat, kenyérgabonából 26,5 mérő. — Földesúr: hg. Eszterházy Miklós. 1. Miulta emlékezünk, sohasem volt valóságos urbáriumunk. 2. Valamint az előbbeni földes uraságnak, tudnladltk mélt. Eszterházy uraknak, ugy mostani urunknak, kegyelmes herczegünknek azon régi szokás szerint adódzunk. 3. A mi censusunk tészen 148 ft-okat 10 d-okat. Ezen füzetesben mind ekkoráig álandóképpen megtartattunk régtül fogvást. Azon föllül culinárét praestallunk régi mód szerint: vajat itzzét nr. 40, tojást nr. 1000. Ezeknél ekkoráig egyebet nem füzettünk, hanem ha ezek a culinárék in natura nem kévántattak, pénzül áztat szoktuk váltani: a vajnak itzéjét hol 30, hol 35 pénzen, tudiaiUik follyó ár ran, 10 tojást pediglen edgy garasával. 4. Köz javunknak mondhattyuk, hogy noha mélt. uraságunknak más valamire való malma nincsen, mégis, tekéntvén szegénységünket, ide való 2 kerekű malomnak fele hasznát nékünk ide cedálni méltóztatott, annak utánna annak a felitül füzetünk csak 2 ft-ot. Azonkívül bírunk edgy száraz malmot, akinek hasznát magunk szükségire fordéttyuk. — Vagyon edgy köz rétünk, kit helységünknek köz szükségére s a katonák számára 119 kaszállunk és tartunk; terem rajta circa 30 boglya. — A magunk határán lévő erdőcske fiatalos lévén, az mélt. 119 Ti. a beszállásolt és az átvonuló katonaság lovainak tartására.
