Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
Pánd A visszafoglaló háborúban elpusztulván, 1695-ben népesedett be annyira, hogy adót vethetettek ki rá. A Rákóczi-kor küzdelmeiben újra lakatlan egy ideig. 1715-ben 26 jobbágy-lakosát jegyzik föl, akik szűk mezejüket legnagyobbrészt pihentetés nélkül zsarolják. 1720-ra számuk 18-ra csökken; egynek kivételével valamennyinek van szántója (átlagban 12,3 p. mérő) és rétje, szőlőt viszont csak egy művel; a kevés jószágnak jut kellő legelő. A föld az elvetett magot közepes évben két- és félszeresen fizeti vissza. Megjegyzi az összeírás, hogy az elhagyott jobbágyföldeket s azokat, melyeket gazdájuk idejében nem tudott megművelni, a földesúr magának foglalta; ezért a két nyomás különböző nagyságú. 1728-ban 21 jobbágyot és 5 zsellért számlálnak elő, átlag 11,1 mérőnyi szántót földdel. 1760-ig jelentős fejlődés mutatkozik: ekkor a 3 elüljárón kívül 4 taksafizető(köztük 1—1 kovácsot, molnárt és mészárost) írnak Pándon össze, továbbá 65 jobbágyot, 9 zsellért és 1 cigányt; birtokukban 207 jármos ökör (közte 6 „uzsorás"), 134 igásló, 128 fejős- és 7 meddő tehén, 45 gulyabeli marha, 1 méneses ló, 290 fejős juh, 62 sertés, 7 köpű méh, kenyérgabona-termés 1586, árpa 791, zab 765 mérő, bor 174 akó és 1 pálinkaégető üst található. Jutott átlagban 1 jobbágygazdaságra 3,0 igásökör, illetőleg 4,9 vonóállat, 1 családfőre pedig (a cigányt nem számítva) 7,3 számosállat és 20,3 mérő kenyérgabona. — Földesurai: Szilassy György, Szilassy Ádámné és Gyürky Pál. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen, nem is volt. 2. Contractusunk is, miolta emlékezünk, földes uraink által ki adva nincsen, hanem az mi emlékezésünk előtt kezdődött hajdani bevett szokás és usus mellett: Szilassy Pál akkori földes urunk részin lakos jobbágyok értékünkbez és ereinkhez képest 2 nap ugaroltunk, egy nap forgódtunk, egy nap őszi vetés alá és mi az ugarlott földből el maradott, tavaszi alá egy nap meg szántottuk. Földes urunknak földi ezen őszi és tavaszi termését föd takarítottuk. Szénát egy nap kaszáltunk, kaszálásunkat föl gyűjtöttük, föl boglyasztuk és az őszi, tavaszi föltakaritott terméssel edgyütt be hordottuk. Szemül el adás idein hova földes urunk parancsolta, vittük. Földes urunknak lakó helyére mi kívántatott, esztendőt által egyszer föl vittük, néha pedig vontató lovakkal is szolgáltunk. — Közülünk az egész helyes jobbágy 3 ft-ot fizetett. — Tyúkot 2, tojást 30, vajat 2 itzét adott. Szilassy Adám néhai földes urunk részin lakos jobbágyok őszi vetés alá 2 nap esztendőnként háromszor, tavaszi alá is 2 nap erőnkhez és értékűinkhez képest szántottunk. Egy nap kaszáltunk és azt föd gyűjtöttük, föl boglyásztuk. Minek utána földes urunk pinzes vagy részes munkásokkal őszi, tavaszi földi termését föl takarította, mink szénával edgyütt be hordottuk. Földes urunknak gabonáját, az hova el adódott, vittük. Ha más paracsolattya érkezet, aszerént szekérrel, kocsival, lovakkal szolgáltunk. — Az mennyire emlékezünk, e gy egész helyes jobbágy esztendőnként 4 ft-ot fizetett. — Egy pár csirkét, 30 tojást, 2 itze vajat; karácsonyi ajándékul egy nyulait, vagy ha azt nem kaphatott, egy malaczot adott. Gyurky István néhai földes urunk részin lakos jobbágyok őszi vetés alá egy nap esztendőnként háromszor, tavaszi alá is egy nap, az mennyire emlékezünk, szántottunk. Egy nap kaszáltunk, azt föl gyűjtöttük, föl boglyásztuk. Tavaszi termését föl takarítottuk. Midőn földes urunk őszi földi termését részesek vagy pinzes munkások által le arattatta, azt tavaszival és szénával együtt be hordottuk. Az hova el adta ki nyomtatott gabonáját, vittük. Földes urunknak lakó helyére gabonát vagy eleséget esztendőnként vittük ; ha penig kívánta, szekérrel, kocsival, lóval más hüve is szolgáltunk. — Közöttünk mivel egész ház helyes jobbágy nincsen, hanem fél helyessek, azért két fél helyes jobbágy 3 ft-ot fizetett. — 2 csirkéért d 15, tojást 30, 2 icze vaj helyett 2 máriást adott. Ez szerint adóztunk és robotoltunk akkoron élő földes urainknak egészlen 1741-ik esztendőig, mellyben helységünknek földei földes uraink által el intéztettek és újra osztattak ; ugyanakkor az mi adózásiak változtatlak és robotosaink szaporodtanak.
