Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke

midőn szükségessek, ugy hogy ezen héti sorok a multt esztendőben legh föllebb kétszer jutottak egy gazdára, előbbeni esztendőkben pediglen többször is. 7. Valamint más helyeken, kik nem curiálisok, ezen nemes vármegyében, ugy a mi hellységünkben is tizedet és kilenczedett szoktunk adni mindennemű termésbűi, hanem Vecsési pusztárul hetedet adunk. Az adó fizetésünket már fönt meg jelentettük. Ajándékot semminemű titulus alatt soha sem adtunk, nem is praetendáltatik tűlünk. Diaetalis taxát vagy menyegzői s egyéb másutt szokott ajándékot sem attunk ekoráig. Sőt dicsekedni kölletik mélt. uraságunkkal, hogy akarmelly szükségünkben és kiváltt terméketlenség üdéjében gabonával, mindenkor csak új fejében és nem pénzért, minden interes avagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segitetünk, sőt szükség üdéjében, amint tavali esztendőben tapasztaltuk, egész kaszálás alatt robottunkban maga kenyerén tartott bennünket ; ezen kivül héti soros robottban lévőknek is hetenként holl két kenyérét, hol 3 garast parancsolt mélt. uraságunk. Némellyek közülük hitelben adott marhával segétetvén, most is tartozunk a mélt. uraságnak ezen hellységünkbül fl 75 d 31. 8. Istennek hála, puszta ház helly nincsen helly ségünkben; urunk birodalma két annyinál is föllyebb szaporított bennünket. Mert ha úji jobbágy szálltatik, épületre való fa ingyen adatik néki, és azon kivül hatt forintal és 6 kila búzával ajándékul segitetik a mélt. uraság által. 9. Örökös jobbágyoknak tartyuk magunkat. Blúzsek Jakab, Ecseri helységnek fő bírája -f Coram me Antonio Jedlicska, eiusdem possessionis iurato notario m. p. [ Pecsét] Maglód A törökkor utolsó idejében már puszta. 1699-re népesedik be; a Rákóczi-korban átmenetileg újra lakatlan. 1715-ben 17 jobbágy- és 1 zsellér-lakosát írják össze. 1720-ban 26 jobbágyot, akik közül 24 bír (átlag 10,3 p. mérő vetőmagnak megfelelő) szántóföldet; miután határuk egy részét perben elvesztették, a második nyomás, mint kaszálójuk és legelőjük is, az általuk bérelt Tűzberek, illetőleg Vecsés pusztán van, a szőlőtelepítés pedig épp csak megindult. Az elvetett mag után a föld háromszorosan fizet. 1728-ban már 3 nyomásra oszlott volna a szántóterület az összeírás szerint, s belőle 6,0 mérővel jutott egy családfőre; ekkor 37 jobbágyot, 12 zsellért és 1 mesterembert említenek. 1760-ra a családfők száma megnő (a 3 elüljárón kívül) 8 taksafizetőre (köztük 1—1 kovács, mészáros és kocsmáros található), továbbá 81 jobbágyra, 8 zsellérre és 1 ridegre, akik közül 1 kádár-, 2 szabómesterséggel is foglalkozik; van együttvéve 112 igásökrük, 80 hámos lovuk, 108 fejőstehenük, 12 gulyabeli marhájuk, 1 ménesbeli lovuk, 228 fejős juhuk, 29 sertésük; nemkülönben kenyérgabonájuk 1247, árpájuk 337, zabjuk 241 mérő, boruk 435 akó, végül 4 pálinkaégető üst a faluban. Átlag 1 jobbágygazdaságra 1,4 jármos ökröt, illetőleg 2,3 igásállatot, valamennyi családfő átlagában pedig 3,5 számosállatot és 12,7 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesurai a Fáy család tagjai. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Helységünket 14 compossessor birván, ezen okbúl adóinkat egyenleőképpen nem füzettük, hanem minden földes úrnak allul irtt mód szerint, meg edgyezés formán, edgy némellyek 2—3 esztendőktűi fogvást, nagyobb részént azonban maid 40 esztendőktűi fogvást álandóképpen füzettük. Melly füzetesnek módgya előtt is hogy annak előtte más valamelly egyenleő