Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság

utunk pedig leg alább eggy hetet el vészen, és igy az alatt is nem robottázunk szekérrel, hanem gyalogul ollykor szükséges robottot teszünk. Ezen időkön kivül Hlyen rend observáltatik, hogy szükségéhez képest az uraság munkáinak hol edgy, hol más dominiumbéli helységbűi héti soros szekerek szoktak rendeltettni, kik midőnn valami építtetik, szükséges materiákat, sör házban való szaladó t, tégla házhoz való öl l-f át hordanak, s egyébb szükségesekre is applicáltattnak ; a gyalogok pedigh, kik is a proportione szoktak rendeltettni, hol edgy, hol két, hol három napot szoktak robottázni, azután mások által föl-vált attnak. 7. Gabonából, borból mélt. uraságnak az szokott kilenczedet régi mód szerént, valamint az előbbeni földes urainknak, úgy most is meg adgyuk. Kukoriczából désma helyett edgy egész helyes gazda ad edgy kilát, kenderbűi 16 markot, len, dinnye és egyébb veteménnyekbűl semmit. Az adó füzetesünket már fönt specificáltuk. Ajándékokat földes urunknak semminemű titulus alatt soha nem adtunk, nem is praetendáltatik tülünk. Mennyegzöi s egyébb, másutt szokott adni ajándékot ekkoráig nem adtunk. A diaetalis taxát régi usus szerint in fl 21 d. 50 meg adtuk, melly rittkán esik meg. Sőt valóban dicsekednünk kölletik mélt. uraság gratiájával, hogy akármelly szükségünkben, de leg kivált termékettlenség ideiben újra adandó gabonával minden interess nélkül meg szokott segélteni. 8. Istennek hála, puszta ház-hely nincs helységünkben, urunk birodalma alatt inkáb meg szaporodtunk. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Pintér András, Valkoi helységnek fő bírája + Coram me Joanne Juház, loci eiusdem iurato notario m. p. [ Pecsét] Dány A visszafoglaló háború során elszenvedett pusztulásból 1690-ben éled újjá; a Rákóczikorban egy időre ismét elhagyják lakosai. 1715-ben 17 jobbágyot írnak itt össze; 1720-ban már 49-et, kik közül 38-nak van (átlag 12,8 p. mérő) szántóföldje, 48-nak rétje, a terjeszkedő szőlőhegyen 26-nak szőleje; a legelő kiegészítésére bérlik Szentkirály pusztát; a 2 nyomásban művelt szántóföldön az őszi gabona háromszoros, a tavaszi kétszeres termést ad közepes esztendőben. 1728-ban csak 30 jobbágyot és 16 zsellért számlálnak elő; ekkor 12,6 mérőnyi szántó jutott 1 családfőre. Továbbfejlődést az 1760-i adóösszeírás mutat: 3 elüljárót és 1 cigányt megnevezve, felsorol 3 taksafizetőt (1 mészárost, 1 kovácsot, 1 kocsmárost), azután 92 jobbágyot és 2 zsellért (köztük 1 szűcsöt), s számot ad 230 igásökörről (ebből 2 „uzsorás"), 180 hámos lóról, 157 fejős és 19 meddő tehénről, 27 gulyabeli marháról, 14 méneses lóról, 446 fejős juhról, 77 sertésről, 1 köpü méhről; 1615 mérő búzáról, 822 mérő árpáról, 747 mérő zabról, 54 akó borról. Jutott átlagban 1 jobbágygazdaságra 2,5 igásökör, illetőleg 4,4 vonóállat, 1 családfőre pedig 7,1 számosállat és 16,6 mérő kenyérgabona. — Földesura gr. Grassalkovich Antal. 1. Mioltától fogva mostani uraságnak birtokában vagyunk, semminemű ollyas urbáriumunk nem volt, sőtt az előtt senki nem emlékezik s nem is hallattott, hogy lett volna. 2. Amidőn mostani uraságunk alá jutottunk, akkor vagy 3 esztendeig az adónk 150 ft-ok voltak, melyrűl emiikezünk ; de mivel felessen meg szaporodván, 50 ft-okkal az adónk is meg szaporodott, és így most 200 ft-okat titulo census füze ttunk, melly census minden esztendőben kétszer szedetik és magunk könyvecskéjében be ír at ik.