Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság

hordanak, és egyéb szükségessekre is applicáltattnak. A gyalogok pedigh, kik is a proportione szoktak rendeltettni, ezek hol edgy, hol 2, hol 3 napp dolgoznak, azután mások által föl váltatnak. Ezen kivül esztendőnként ősszel a gyöngyösi borokat tartozunk kihozni; az reánk repartiáltt 36 eöl fát ki álét an i; és ha ell adatik az uraság gabonája, azt a Dunára szálétani. Ezekben pediglen az menetelünk és viszsza jövetelünk ekkoráig robottban nem számláltatott, mert robottánknak szabott napjai nem voltak. Juh-nyírást is (föllül specificált munkákon kivül) esztendőnként háromszor teszünk, és az ollyas munka 2 nap szokot tartani; erre azonban nem minnyájan, hanem a kik ahhoz értünk, hol tizen, hol tizenketten megyünk. 7. Gabonábúl, borbúi mélt. uraságnak a szokott kilenczedet régi szokott mód szerénth, valaminth az előbbeni földes urainknak, ugy most is meg adgyuk. A kukoriczábúl désma helyett edgy egész helyes gazda terméséhez képest edgy kilát, kenderbűi pedigh 16 markot szokott adni. Az adó füzetesünket már föllül specificáltuk. Ajándékot földes urunknak semminemű titulus alatt soha nem adtunk, s nem is praetendáltatik tűlünk. Mennyegzői s egyébb másutt szokott ajándékot eddig nem adtunk; egyedül a diaetalis taxát régi usus szerént in fl 20 füzettük, melly rittkán esik. SeŐt valóban dicskednünk kölletik mélt. uraságunk gratiájával, hogy akár melly szükségünkben, de leg kivált termékettlenség ideiben is újra adandó gabonával minden interes nélkül meg szokott segélteni. 8. Istennek hála, puszta ház-hely nincsen helységünkben, urunk birodalma alatt inkáb meg szaporodtunk. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Hívizy Páll, Sz. Lászlai helységnek fő birája + Coram me Joanne Csepelley, loci eiusdem iurato notario, m. p. [ Pecsét] Valkó A törökkor végén lakott hely. A felszabadító hadjáratokban elpusztul, de 1689-ben már adót vetnek ki rá. A Rákóczi-szabadságharc során egy ideig újra lakatlan. 1715-ben 20 jobbágyot és 10 zsellért írnak össze Valkón. 1720-ban 37 jobbágyot, akik közül 30 bír (átlagban 12,2 mérő) szántót, 2 irtásföldet, 25 rétet, a régtől elhagyott, de újonnan művelni kezdett szőlőhegyen 20-an szőlőt; legelője az erdőkkel együtt elég; szántóföldjét 2 nyomásban művelik; a termés és a vetés hányadosa 2 1/2 ; 1. 1728-ban 28 jobbágyot, 10 zsellért és 1 mesterembert említenek itt; 1 családfőre 14,1 mérőre való szántóföld jut ekkor. Jelentékeny a gyarapodás 1760-ig: ekkor a 3 elüljárón meg 1 cigányon kívül 6 taksafizető szerepel (köztük 1 mészáros, 1 kovács, 1 molnár, 2 kocsmáros), továbbá 69 jobbágy, 7 zsellér és 1 rideg, akik között 1—1 kötélverőt és szabót is találunk; 139 igásökör, 104 hámos ló, 105 fejős- és 4 meddő tehén, 20 gulyabeli marha, 1 ménesbeli ló, 389 fejős juh, 75 sertés; 1660 mérő kenyérgabona, 513 mérő árpa, 614 mérő zab, 204 akó bor; van 1 pálinkafőző üst is. Általában 1 jobbágygazdaságra 2 igásökröt, illetőleg 3,4 vonójószágot lehetett számítani, 1 családfőre pedig 5,3 számosállatot, kenyérgabonából 20,2 p. mérőnyit. — Földesúr: hg. Esterházy Miklós. 1. Már 24 esztendeje, miultátul az mélt. herczegség ezen helységünket bir ja, de sem az előtt, sem azulta valóságos urbáriumunk nem volt. 2. Miultátul emlékezünk, mindenkoron mostani szokás és usus szer ént füzettünk földes