Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
esztendőben 200 öli fa vágattatik általunk, és azt Hatvanban és az serházhoz szakadozva 84, horgyuk. Ezen felül határunkban lévő mélt. uraságunk malmának árkait tiszt it tyúk esztendő által egy nap; azal mindazonáltal helységünk malma árkainak is hasznot teszünk. Olykor történyik, hogy Hatvanbul Gögöllöre [!], gyakortább isméit Gödöllőrül Hatvanban mester embereket viszünk. Esztendőt által törtinik, hogy Szolnokban épületre való fajért és sindelyért, nem külömben deszkákért és léczekért hol három s hol négy, olykor szügségéhez képest mélt. urasághnak több s kevessebb szekereket adunk. Ezen kévül Hatvanban egyet, néha kétt héti soros szekeret, annyi marhával, a mennyivel magunknak tetzik, adunk. Ugy nem külömben gyalog munkára helységünknek ereihez képest a proportione kétt vagy leg fölyebb három gyalog embert adunk, akik az épülethez és kertbéli munkához applicáltatnak. Ez illyetin héti soros szolgálatok pedig egész esztendő által az marhássokra egyszer, az gyalogokra pedig legföllyebb háromszor reá kerülfij. Mind az illyenekben pediglen és más aprólékosokban is az menetel és visza jövetel robotban nem számláltattik, minthogy ekoráigh robotunknak szabót napjai nem voltak. 7. Terméssünkbül: bor, akar minémü gabonábul 10-det és 9-det ki szoktuk adni. Ajándékot soha nem adtunk urunknak, nem is praetendált tőlünk. Sőtt azzal dicsekethettünk, hogy mélt. uraságunk sem a diaetalis kölcségre, sem pediglen ollyas menyegzői alkalmatosságra egyébb más szokot ajándékot tőlünk soha nem kévánt. 8. Helységünkben puszta ház helyünk nincsen, sőtt inkáb mélt. uraságunk keze adat szaporodunk, mivel ha uj jobbágy szállíttatik, avagy a réginek is ha romlandó az háza, ujjat akar sorban építeni, annak minden némü szügséges épületnek való fa ingyen adattik, és azon kivül mélt. uraságunk által 6 ft-okkal és 6 kila búzával meg segitettik. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Baghi helység fő birája Nagy Martony + Coram me iurato loci eiusdem notario, Michaele Kiss m. p. [Pecsét ] Szent László ( Vácszentlászló) 1683-ban még adót vetnek ki rá, azután a visszafoglaló háborúban pusztává lesz. 1689-ben újra lakott, de a Rákóczi-szabadságharc alatt egy időre megint elhagyott. Az 1715-i országos összeírás szerint 18 jobbágy lakja; az 1720-i szerint 28, akik közül 25-nek van (átlag 9,5 p. mérő) szántóföldje és 15-nek (átlag 1,8 mérő) irtványa; a rét igen kevés; legelőjük a bérelt Liget pusztával együtt elegendő; szőlő nincsen. A 2 nyomásban művelt szántóföld 3—4-szeres termést hoz közepes esztendőben. 1728-ból 29 jobbágy, 11 zsellér és 2 mesterember ismeretes itt, egyre-egyre már átlag 16,4 p. mérőnyi szántó jut. Számottevő a fejlődés a következő évtizedekben, mint az 1760-i adóösszeírásból kitűnik. Itt a 3 bírón és 2 cigányon kívül ezeket tartják nyilván: családfők: 3 taksafizető (1 mészáros, 1 kovács, 1 molnár), 76 jobbágy, 6 zsellér (köztük 1 takács-, 1 csizmadiamesterséget is folytat); állatállomány: 128 jármos ökör, 105 igásló, 80 fejős-és 4 meddő tehén, 40 gulyamarha, 3 méneses ló, 219 fejős juh, 29 sertés, 3 köpű méh; termés: 1003 mérő kenyérgabona, 156 mérő árpa, 550 mérő zab, 51 akó bor; van végül 2 pálinkaégető katlan is a faluban. 1 jobbágygazdaságra 1,7 igásökör, illetőleg 3,1 vonójószág, 1 családfőre pedig 4,6 számosállat és 11,8 p. mérő kenyérgabona jut átlagosan. — Földesúr: hg. Esterházy Miklós. Ti. bizonyos időközökben, nem egyszerre.
