Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
robotbéli kapállás némelly földes uraságnál 5 napp és edgy némellyeknél kevesseb nap tartt, és ollyankor étellel s kenyérrel az gyalogság az uraság által tartatik. Nem külömben más robottbéli munkában is az gyalogok, midőnn az uraság dolgán vannak, mindenkoron étellel s kenyérrel tartatattnak. Ezen kivül az gyalogság szükségére az uraságnak az határban lévő erdőben esztendő által tűzre való fát, hol több, hol kevessebb szekérre valót, vág, mellyet az márkások az urasságoknak udvarában hordgyák. Nem külömben aprólékos forspontozást Váczra, Pestre urunknak teszünk. Határunkban levő malomban őrleni való gabonát uraságunknak vinni szoktunk. De ezek igen ritkán szoktak megesni, és külömben is apprólékossak lévén, azoknak bizonyos napi számát nem tudgyuk, minthogy ekkoráig robottanknak bizonyos szabott napjai nem voltak. Az robottát pedig annyi számú marhával tenni szoktuk, a mennyivel magunknak teszünk. 7. Magunk határában teremni szokott őszi és tavaszi gabonából, borból, bárányból, kukoriczábúl, káposztából kilenczedet adunk. Kenderbűi semmi désmát sem adunk, hanem a helyett 5 font kender fonyást teszünk. E szerint más helységek is ezen nemes Pest vármegyében (mellyek nem curialisok) tudtunkra specificáltt termésekbűi az kilenczedet szokták adni. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékul régi edgyezésünk szerint földes uraságunknak edgy őzzel a vagy a helyett egy borjúval esztendőnként tartoznánk, de azt pénzül meg váltván, a helyett 6 ft-okat füzetünk. 8. Tiz puszta ház-hely vagyon helységünkben, melly éknek lakossal ki-halván, már most házuk után való földeket és appertinentiákat rész szerént magunk, rész szerint földes-uraink birják. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Domonyi bíró, Buzas András + Coram me Joanne Rudini, loci eiusdem iurato notario m. p. [ Pecsét] Bagh Lakott hely a török hódoltság utolsó idejében. A felszabadító háborúban elpusztulván, 1689-re újra népes. A Rákóczi-korban ismét elhagyottá válik egy időre. 1715-ben 14 jobbágyot és 7 zsellért írnak itt össze. 1720-ban már 39 jobbágyot; valamennyinek van (átlagban 15,4 mérőnyi) szántója és rétje, 9-nek szőleje (de a szőlőültetés még folytatódik), legelőt jószáguk jobbára az erdőben talál; földje közepes évben hatszoros termést is ad. 1728-ban 26 jobbágy- és 14 zsellér-lakosát jegyzik föl, egyre-egyre átlag 9,1 p. mérő szántóföld esik ekkor. Számottevő fejlődés tűnik ki az 1760-i adatokból: van ekkor 3 elüljárónés 2 cigányon kívül 8 taksafizető (1 mészáros, 1 kovács, 3 molnár, 2 kocsmáros, 1 fazekas), továbbá 74 jobbágy és 13 zsellér (köztük 1—1 takács és szűcs); 107 igásökör, 149 hámos ló, 104 fejős- és 22 meddő tehén, 43 gulyabeli marha, 11 ménesbeli ló, 106 fejős juh, 87 sertés, 3 köpű méh; 1248 mérő kenyérgabona, 596 mérő árpa, 518 mérő zab, 248 akó bor, 1 pálinkaégető üst. Átlagban 1 jobbágygazdaságra 1,4 jármos ökröt, illetőleg 3,3 igásállatot lehetett számítani, 1 családfőre pedig 4,9 számosállatot és 13,1 p. mérő kenyérgabonát. — Gr. Grassalkovich Antal hatvani uradalmának tartozéka. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emlékezünk, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Már 24 esztendeje lehet, hogy mostani mélt. uraságunk helységünknek negyed részit birja, s ezen birtokának kezdetivel egy egész ház helyiül kész pénzt adójúi fizettünk ött ft-okat. Most azonban 15 esztendőktül fogvást égisz helységünk mélt. uraságnak keze alá jutván, következendő képpen lakosaink is meg szaporodván, mint egy bé vett szokás szerint fizettünk :
