Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
5. Három dííllőre föl oszttva lévén földgyeink, edgy-edgy düllőben, mellyet egész esztendőre szoktunk szántani, 6 darabban vannak szántó-földgyeink és azokban 16 p. mérőt vetünk, mellyeket tettszésünk szer ént akár tavaszival, akár őszivel vethetünk; ez pediglen egész ház helyes gazdákra szabva vagyon. Fél helyessek is, nem külömben gyalogok is négyen annyi darab szántó-földet bírván, mint egy egész helyes őszivel és tavaszival bé vethett. Vannak kender fölgyeink is, mellyekben edgy egész ház helyes gazda fél p. mérőt ell szokot vetni; úgy hasonlóképpen a proportione fél helyesek és gyalogok is annyit el szoktak vettni. Mellyekben termett kendernek désmája mélt. uraságunktul el engedtettvén, a helyett esztendőnként egész helyesek egy z[sJakot szoktunk adni, úgy az fél hellyesek is és a gyalogok a proportione 4[-en] egy z[sJakot adnak. Réttyeink három nyilassban lévén, edgy egész ház helyes, midőnn jó nedvess esztendő vagyon, két szekér szénát szokott meg kaszálni, úgy hasonlóképpen az fél helyessek és gyalogok is a proportione annyit szoktak meg kaszálni. Sarjút pediglen nem szoktunk kaszálni, mivel határunk kicsiny lévén, áztat marháink el élik. 6. Már föllül jelentettük, hogy contractus mellett vagyunk és azon okbúl (kivévén, amellyeket föllül contractusunk szerint elől számláltunk) semminemű robottot nem teszünk. 7. Emlékezetünkre mindenkoron őszi, tavaszi gabonábúl, borbúi, bárány búi, méhek bűi, kukoriczábűl (melly külső földgyeinken is terem) kilenczedet szoktunk adni; és illy képpen más körül-belül való helységekben is, a mellyek nem curialisak, a lakosok kilenczedet adgyák. Ajándékokat az uraságunknak nem adunk. Adóinkat pediglen már föllül meg mondottuk, és ezeken kivül sem pénzben, sem más termésekben semmit sem füzetünk. 8. Semminemű puszta ház helyünk nincsen. 9. Az lakosok örökös jobbágyok. Makay József, kiss-tarcsai fő biró + Coram me Michaële Beleznay, eiusdem loci iurato notario m. p. [ Pecsét J Kerepes A török uralom utolsó idejében még adózó község. A visszafoglaló háborúban elpusztul. 1696-tól ismét lakott hely, a Rákóczi-korban egy ideig újra pusztán áll. 1715-ben 18 jobbágy- és 4 zsellér-lakosát írják össze. 1720-ra már 52 jobbággyá gyarapodnak, akik közül 32-nek van (átlag 7,6 p. mérő alá való) szántóföldje, a terjeszkedő szőlőhegyen 7-nek szőleje; legelőjük kielégítő; a 2 nyomásban művelt szántóföldön a vetőmag és a termés aránya 1 : 4. 1728-ból is csak 40 jobbágy-, 11 zsellér- és 1 mesterember lakosa ismeretes; ekkor a szántóföldből, mely 3 [?] nyomásra oszlik, 1 családfőre 8,7 p. mérőnyi esik átlagosan. A továbbfejlődés üteme szerény: az 1760-i adóösszeírásba (a 3 bírón kívül) a következőket vették föl: 3 taksafizető (1 mészáros, 1 kovács, 1 kocsmáros), továbbá 62 jobbágy és 8 zsellér, akik között 2 takács, 1 szabó, 1 süveges, 1 varga, 1 csizmadia és 2 kőműves található; 144 igásökör, 62 hámos ló, 86 fejős-és 2 meddő tehén, 28 gulyabeli marha, 474 fejős juh, 64 sertés; őszi gabona 1557, árpa 293, zab 699 p. mérő, bor 121 akó. 1 jobbágygazdaságra átlag 2,3 igásökröt, illetőleg 3,2 vonóállatot lehetett számítani, egyre-egyre pedig valamennyi családfő közül 5,3 számosállatot és 21,3 mérő kenyérgabonát. — Földesúr: gr. Grassalkovich Antal. 1. Urbáriumunk most nincsen, ez előtt sem volt soha is, hanem volt interimalis contractusunk mostani mélt. uraságtul, melly még 1729-ik esztendőben adatott volt.
