Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
Szada A török idők végén még adózó helység, aztán a felszabadító háborúban elpusztul, s 1689-re éled újjá. 1715-ben 35 jobbágyot és 8 zsellért írnak össze Szadán; 1720-ban 58 jobbágyot, akik közül 27-nek van szántóföldje (egyre-egyre átlag mindössze 4,8 p. mérő esik), 54-nek szőleje. (A szőlőhegy olyan jóhírű, hogy 3 más, nem közvetlenül szomszédos községben lakók is bírnak itt szőlőt.) Rétjük nincs, de a legelő elegendő; a homokos föld az elvetett magot közepes esztendőben csak 2 1 / 2 —3-szorosan fizeti vissza. Az 1728-i összeírás még nem mutat gyarapodásra : eszerint 36 jobbágy meg 29 zsellér lakja, s 1 háztartásra mindössze 2 p. mérő vetőmagot befogadó szántóföld jut átlagban. De 1760-ból már a 3 bírón kívül 4 taksafizető (1—1 mészáros, kovács, molnár és kocsmáros), 72 jobbágy- és 7 zsellér-lakója ismeretes; adó alapját alkotó állatállományuk és termésük: igásökör 140, hámos ló 83, fejőstehén 70, meddő tehén 16, gulyamarha 51, ménesbeli ló 12, fejős juh 331, sertés 54, méhkas 4, őszi gabona 3721, árpa 70, zab 584 mérő, bor 1453 akó; van továbbá 5 pálinkaégető üst is a faluban. Átlagban 1 jobbágygazdaságra ekkor 1,9 igásökör, illetőleg 3,1 vonóállat jutott, 1 családfőre pedig 5,0 számosállat és nem kevesebb mint 44,8 p. mérő kenyérgabona. — Földesúr a váci püspök és a váradi káptalan. 1. Urbáriumunk nincsen, s nem is emléttyük, hogy valaha urbáriumunk lett volna. 2. Helységünket 2 uraság bírván, ugy mint mélt. váczi püspökség egész helységünknek felét és nemes nagy-váradi káptalan hasonfelét, akik azért mélt. váczi uraság alatt valók vagyunk, mostani adóinkat négy esztendőiül fogvást önnön magunk jó voltából gazdaságunknak nagyobb gyarapodására nézve contractus mellett füzettyük; a kik pediglen nemes nagy váradi káptalan rész in vagyunk, régi bé vett szokásból adóinkat adgyuk. Négy esztendővel ez előtt pediglen mélt. püspökség részérül contractusunk nem lévén, a mint nemes nagy-vár adi káptalannak jobbágyi, úgy mi is bé vett szokás szerint adóinkat adtuk. 3. Mélt. váczi püspökség alatt valók esztendőnként contractusunk mellett censusképpen 251 ft-okat 62 1 J 2 d-t füzetünk. — Melly summával jobbágyi robottánkat is, mellyel uraságunknak tartoznánk, meg válttyuk, ki vévén; 40 öli fát esztendőnként contractusunk szerint az magunk erdeiben minnyájan közönségessen tartozunk megvágni, és azt Szent Jakabi pusztára, melly tülünk 2 órányira vagyon, szoktuk hordónyi. Nem különben ugyanazon contractusunk szerénth hála-adás képpen 4 eöll követ (melly mélt. uraságnak Nagy-Száli pusztáján mások által vágattatik) Váczra az uj templomnak épületire szoktunk esztendőnként hordanyi. — Culinárék helyett ugyan azon contractusunk mellett 15 ft-okat 25 d-t mélt. uraságunknak adunk. — És ebbül áll mindennemű adónk. A kik nemes káptalan részrül valók vagyunk, mind közönségessen helységünknek felébül census-képpen esztendőnként nemes káptalannak 58 ft-okat 20 kr-t fizetünk. — Culinárékat egy egész ház helyes gazda esztendőnként szokott adni tyúkot nr. 6, ludat nr. 1, tojást nr. 24, vajat iczét 1. Fél helyessek ketten annyit, mint egész ház helyess, gyalogok pediglen hárman. És ebbül áll kész pénzbeli, nem különben naturálékbid való adónk. 4. Köz-javunk : 1) Mind a két uraságtól vagyon engedve fél esztendeig ingyen való köz bor-korcsmánk, mellyben egész esztendő által mind a két uraságnak különössen 6 ft árendája mellett szabad pálinkát árultattnunk. 2) Vagyon fél esztendeig ingyen sör-korcsmánk is az uraságnak különöss jóvoltából, és az illyess korcsmáinknak jövedelmit, elsőbbet is contractusunkhoz képest abbúl uraságunkot ki füzettvén, köz szükségünkre fordéttyuk. 3) Vagyon mészárszékünk, attúl mélt. püspökségnek két ft-ot, nem különben nemes káptalannak is annyit esztendőnként füzetünk. 4) Vagyon edgy vizi-malmunk, melly tűi mind a két uraságnak 12 ft-ot árendaképpen füzetünk, és annak malom jövedelmit köz szükségünkre fordéttyuk. 5) Vagyon tűzre való harasztunk, mellybűl magunk szükségére minden pénz nélkül szabad tűzre valót vágnunk, a midőnn pedig épületre való fábut meg fogyattkózunk,
