Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
4. Helységünknek beneficiuma : 1) Határunkban folyó viz lévén, azon tek. uraságunknak jó voltából minden árenda nélkül vagyon köz-malmunk, és a mellett száraz malmot is helységünk számára föl álétván, ezeknek jövedelmit közszükségünkre fordéttyuk, és az őrlésben magunkat segéltyük. 2) Sz. Mihály naptul fogvást Sz. György napig vagyon közkorcsmánk, és ennek is jövedelmit köz-szükségünkre fordéttyuk. 3) Vannak határunkban szőlő-hegyeink, mellyeken jó borok teremvén, a midőn Isten áldását adgya, abbul pénzt szerzünk. 4) Váczhoz 2 mértföldnyire, Pesthöz pedig 5 mértföldnyire lakván, amicskénk vagyon, emiétett várossokban distrahállyuk. Esztendő által Pesten eő fölsége soó-házához hol Szolnokbúi, hol Szegedrül egyszer s ollykor kétszer is pénzért sót hordunk, s é mellett sóért való le menetelünkkel Csővárról, szomszéd helységbűi, füzetésért meszet hordunk. 5) Határunkban erdők lévén, azokban tek. uraságunknak jó voltábul mindennemű szükségünkre ingyen elégséges fánk vagyon, sőt udvarunkból is szabad pénzért az zsidóknak és más külsőknek fát ell-adnunk. 6) Vagyon helységünk számára köz-földünk, mellyben esztendő által 25—26 p. mérő tavaszt vetünk és annak termésébűi, grattájából uraságunknak, semminemű désmát nem adunk. 7) Vagyon köz-rétünk is, mellyen ordinär ie 20 szekér széna szokott megteremni, és azt quártélyossaink számára és egyébb szükségeire helységünknek fordéttyuk. Fogyatkozása határunknak : szárazságnak idein, minthogy erdőkbűi bővölködünk, marhánknak legeltetője szűk, és ollyankor többnyire fa-levelével és harasztal az marhánk él; a midőnn azomban jó nedves esztendő vagyon és az partoss helyek füvet teremnek, ollyankor szükségére marhánknak bővebb pascuuma vagyon. Ehez járull az is, hogy Püspök-Hatvanban, szomszédságunkban lévő malom réttyeinkben annyibúi nagy károkat okoz, hogy ottan őrlésnek okáért gyakran a malomra folyó víz meg tartattatik, és annak meg botsájtásával az viz réttyeinken nagy károkat tészen. 5. Egész határban 2 vetőre edgy egész ház-helyes gazda 60 p. mérőt el vethet, szénát pediglen jó nedves időben 8 szekérrel meg kaszálhat. Fél helyes felénnyit. A seller pedig 2 vetőben 4 posonyit, és 2 kocsi szénát kaszál. Sarjú is, a midőn jó esztendő vagyon, szokott teremni. Vannak irttvány fölgyeink is, ugy egész helyeseknek, mint félhelyeseknek és selléreknek is, mellyekben 1 1/2 p. mérő külön-külön mégyen. 6. Robottáknak bizonyos napi száma nincsen, hanem szükségéhez képest uraságunknak ollykor több, ollykor kevessebb napp esztendő által hol 4, hol 6 vonyó marhával robottázunk. Mezei munka, úgymint őszi szántás leg föllyebb 3 napp tartt minden szántásnak alkalmatosságával, az tavaszi szántás pedig vetésével edgyütt l napp. Kaszállás másfél nap szokott végeződni. Aratás pediglen 4 napp, ugy mindazonáltal, hogy minden egész helyes 4 aratót ád, az kik között történik, hogy gyermekek is kimennek és nem szintén alkalmatossak az ,munkára, azért azon okra való nézve 4 napra haliad ordinarie az őszi gabonának le aratása, az tavaszi pedig 1 nap föl takaréttatik. Ezen kívül miveltetik az uraság szőleje robottbúl, mellyben minden szőlő munkának alkalmatosságával 11/2 napot töltünk. Oszt, tavaszi gabonának, ugy szintén szénának hordása (amint véllyük) 3 napot foglalhat magában. Kölletik ollykor, a mikor tek. urasagunknak gabonája el adatik, váczi Dunához néha egyszer s ollykor kétszer (kik mar hasak vagyunk) gabonáját vinnünk. A seller ek pedig rövid uton tartoznak leveleket hordani ingyen; a midőnn azonban meszszebb helyekre levéllel mennek, ollyankor 5 garasával, s történik, hogy föllebb is (a mint az uraság tisztartójával megh alkhattnak) füzetettnek. Fát uraságunk számára határunkban lévő erdőben egész hely essek 6 s leg föllyebb 8 ölet vágunk, fél-helyessek felénnyit vágnak, és azt marháinkkal az erdőbül uraságunk udvarába hordattyuk. 7. Fele határunknak curialis lévén, abbul heted désmát adunk, úgy mint borbúi, báránybúi, •őszi és tavaszi gabonábúl, kukoriczábúl; a másik fele pedig határunknak királyi désma alá vettve lévén, és azt esztendőnként földes urunk a püspökségtűi pénzen megh váltván, föllül
