Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
meg szokott kaszálni. Ezeken kivül vannak más osztálly réttyeink is, akiket egyedül egész és fél helly'essek szoktunk kaszálni ; azokon esztendőnként edgy szekér széna egész helly esnek szokot meg teremni, a fél hellyesnek pedig felénnyl. Sarjút jó nedvess esztendőben a laposokon edgy kis petrenczére valót lehett kaszálni. 6. Földes-uraságunknak határunkban 2 vetőre szántó-földgyei lévén, azokat esztendő által őszi vetés alá háromszor, tavaszi vetés alá pedig kéttszer szoktuk szántani; azokban termett gabonát nagyobb részin szakmánnybúl, részit pediglen robottbúl arattyuk, és azt annak ideiben bé horgyuk, és a midőn a gabona el adatik, azt Váczra hajóra hordgyuk. Földes urainknak határunkban szőlőjük lévén, azokban kötést és szedést robottbúl tesszük, a többi munkákat pediglen pénzért tesszük. — Héba-hoba konnyhára és fűtésre való gallyat urainknak viszünk, és ollykor Váczra és Pestre forspont lovakat urainknak adunk. Mind ezeknek azomban bizonyos napi számát nem tudgyuk, minthogy ekkoráig robottánknak szabott napja nem voltt, s ezen okbúl az menetel és vtszsza jövetel is (azon kivül is robbotánkat helyben végezvén) robottban nem számláltatott. És mindennemű marhás robottunkat annyi számú marhával végzettük, a mennyivel magunknak szoktuk. 7. Kilenczedet ekkoráig őszi és tavaszi gabonából, borbúi és káposztabúi adtunk; és a szerénth, a mennyire tudtunkra vagyon, más körül-belül való helységek is, mellyek nem curialisok, föllyül emiétett mód szerént a kilenczedet szokták meg adni. Ajándékot sem pénzben, sem termésekben nem adunk ; adóinkat pediglen már föllül meg mondottuk. 8. Puszta ház helyek nincsenek helységünkben. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Vesenyi János, Hártyán hellységnek fő bírája + Coram me Andrea Horváth, loci eiusdem iurato notario m. p. [Pecsét ] Bottyán ( Vácbottyán) 1683-ban nem szerepel lakott, adózó faluként. 1699-től népes, de a Rákóczi-korban átmenetileg pusztává lesz. 1715-ben 11 jobbágy és 4 zsellér lakja; 1720-ban már 31 jobbágy, s ezek közül 19-nek van (átlag 12,7 p. mérőre való) szántóföldje (mely 2 nyomásban művelve, rendszerint háromszoros termést ad), 18-nak rétje, 26-nak szőleje; legelőjük elegendő. 1728-ban 24 jobbágyot, 7 zsellért és 1 mesterembert írnak össze; az 1 családfőre jutó szántóföld átlag 9,5 p. mérőnyi. A további fejlődés üteme is meglehetősen vontatott: az 1760-i adatok szerint a 2 bírón kívül van a faluban 2 taksafizető (1 kovács, 1 molnár), 28 jobbágy, 3 zsellér; 30 igásökör, 53 hámos ló, 48 fejős és 1 meddő tehén, 28 gulyabeli marha, 2 méneses ló, 94 fejős juh, 23 sertés; kenyérgabona 636, árpa 151, zab 186 p. mérő, bor 137 akó; 1 pálinkafőző üst. 1 jobbágygazdaságra ekkor 1,1 igásökör, illetőleg 2,5 igásállat, 1 családfőre pedig 5,4 számosállat és 19,3 p. mérő kenyérgabona jutott átlagosan. — Földesúr: a pesti pálos konvent. 1. Semminemű urbáriumunk nincsen. 2. Hajdant, a mint emiitik az öreg lakossaink közül edgy némellyek, nevezetessen Gácsi Mártonny, voltak némelly contractussaink az tek. földes uraságunkkal, mellyek mellett az robotot és adót akkoriban tettük; mibűl állók voltak azomban jelessen azon contractusoknak czikkellyei, minthogy régi időben voltt az dolog, és azon contractusok is többé kezünknél nincsenek, elől számlálni nem tudgyuk. Most azonban mintegy 53 esztendőtűi fogvást bé vett ususbúl és szokásbúi az alább irtt adókat földes uraságunknak adgyuk, úgy mint: 3. 1 ) Census-képpen esztendőnként fűzett az egész helységünk közönségessen 50 r. ft-okat,
