Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

ban egy új vetőgépet, amely a vele szállított gabonarostával együtt 413 ft-ba került.

137 Kisebb gazdaságok számára készült egy gráci gépgyárban a Rábavölgyi nevű, 9—13 soros vetőgép, amely egyharmadába került (100—150 ft), mint a hasonló nagyságú amerikai vagy Garrett-gépek. Nem volt elég szilárd szerkezetű, de a lazább szatmári talajon, Diószeghy Sándor dengelegi földbirtokos ajánlása szerint jól bevált.

138 Parasztgazdaságokban, ahol többre nem telt, még vetőekével is vetettek, úgyhogy ez sok feltaláló fantáziáját foglalkoztatta. A szabadalmi hivatal 1876-ban foglalkozott Csizmazia Kálmán vésztői uradalmi gépész kétsoros, ekére illeszthető vetőgépével.

139 Nagy becskereken Kellner Ferenc vasárus és Derier József géplakatos kapott szabadalmat szántó- és vetőgépre.

140 Tiszafüreden Sarkadi Ferenc néptanító 1870-ben talált fel és hozott forgalomba olyan vetőekét, amely kukoricától lóheréig mindent vetett, a magsűrűség szabályozható volt, azonkívül ,,oly egyszerű, hogy egy gyermekre is rá lehet bízni, csak az ekét tartani képes legyen".

141 Tiszafüredről rendelve 50 ft volt az ára. Ez a néhány adat is arról tanúskodik, hogy mialatt a magyarországi nagybirtok igyekezett gépekkel felszerelni magát a tőkés alapra átépülő mezőgazdálkodás folytatásához, ugyanakkor a paraszti gazdaság is küszködött, hogy jobbágy-korának kezdetleges szerszámai helyett fejlettebbek megszerzésével rátaláljon az árutermelő gazdálkodás produktívabb módszereire. A még kiterjedten űzött háromnyomásos, 4—5-szörös szemterméssel megelégedett gazdálkodás helyén új földművelési rendszer vajúdásának korszaka volt ez, a kapitalista „aki bírja, marja" elv bevonulása a feudális viszonyok maradványaival terhelt mezőgazdaságba. A fejlődés, ha botladozva is, a belterjesség kialakulása felé vezetett, aminek fokmérőjéül egyre inkább kezdték számbavenni a gépi munka térhódítását, azon belül főként a gazdaságok vetőgép-ellátottságát. A vetés gépesítése kulcskérdésként jelentkezett a magyar mezőgazdaság fejlődésében, hiányzott azonban az e téren gyűjtött tapasztalatok értékelő összegezése. Akadályozta a szintézis kialakítását a tőkés versenynek a vetőgép-technika területén történt rohamos és egyre kíméletlenebb eluralkodása. Ez ugyanis zajos és kevéssé lelkiismeretes módszereivel megzavarta azok tisztánlátását is, akik önérdekük mellett a fejlődés törvényszerűségének felismerésével igyekeztek gazdálkodásuk jövedelmezőségét az amerikai búza beözönlése miatt előállott árhanyatlás idején is biztosítani. A jövedelemkiesés pótlásául a termőterület növelésével is próbálkoztak, ami 137 OL, Batthyány csal. ltára. Körmendi tiszttartóság ptári számad. P. 1323. 138 A Rábavölgyi sorvetőgép. GyG 1878. jún. 10. 139 Katalógus Találmányokról, 1877. I. 1.—XII. 31. ügyállás szerint. 405. sz. 43. 140 Uo. 1875. 1247. sz. 121. 141 „Szántóvető" gép. GM 1879. 17. sz. 279.