Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

volt.

120 Nem volt jobb a helyzet a piarista nagybirtokon sem, ahol ,,a XIX. század első felében a gépesítésnek még nyomai sincsenek. A vetés kézi erővel történt. .. Még egyetlen olyan gép sincs, ami az emberi erő felszabadítását szolgálná".

121 Alig ismerték a vetőgépet Erdélyben. A Kolozsvárott 1853 decemberében rendezett terménytárlat gépbemutatóján összesen 15 mezőgazdasági gépet állítotak ki, ezekből 8 eke volt. Volt köztük 2 vetőszerszám. Egyik a ludasi uradalomban használt, Philadelphiában készült kézi sorvetőgép. Egy ember tolta maga előtt, de dolgozott egy lóval is. Magtovábbítása forgókefés volt, a magláda lyuggatott fenéklemezének cserélésével különböző nagyságú magvakat vetettek vele. Vetés előtt a táblát sor vonalazni kellett. A vetőbarázdát a maghullató cső végén kiképzett kis kapa húzta meg, azt lapátszerű magtakaró és kis vashenger követte. Ara 50 forint körül volt, A másik kiállított vetőszerszám Pesten, a Farkasműhelyben készült, amerikai rendszerű sorvető volt Tisza Lajos birtokáról. A sorközöket a kerekek átállításával lehetett szabályozni. Olcsó, könnyű gép volt, az ára 45 forint.

122 A kolozsvári kiállítás ismertetőjéből kirajzolódik az erdélyi mezőgazdaságnak akkori, a magyarországinál is alacsonyabb technikai színvonala. 10 A Pannonhalmi Főapátság Története, hatodik korszak. Bpest 1916. 349. 21 Szentiványi B.: A piarista kusztodiátus története. Bpest 1943. 371. kk. !2 Imreh István i. m.