Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

hasznot nem hozó találmányai okozták alkalmasint, hogy némelly igen. hasznosnak talált, egyszerű s kevésbé költséges gazdaságos szerszámok s dolgozó eszközök a középsorsú és adózó Földmívelők között máig sem terjedtek el érdemekhez illő mértékben s inkább a nagyobb jószágokkal vagy uradalmakkal bíróknál használtatnak. Ide tartoznak a kapáló ekék (cultivator), jobb fajta boronák, hengerek sat."

80 Korábbi kudarcai után Ugazy 1837-ben újból jelentkezett. Tanulmányokat végzett a géppel vethető különféle szántóföldi növényeknek tő-szám szerinti területigényét illetően, különböző talajokon, és vizsgálódásai eredményét táblázatba foglalta össze a ,,földész" közönségnek okulásul.

81 E tanulmányok felhasználásával átszerkesztette korábbi vetőgép-találmányait. Az ekére akasztható vetőkészüléke eredetileg kétcsöves volt. 1836-ban készült el négycsöves iker-változata, melyet Petri Bernát hercegi uradalmi főtiszt írt le. Petri azon a tavaszon a pfalzi herceg „birkatenyésztő intézete" számára 300 hold csalamádé kukoricát vetett el, részben Ugazy szántóvető készülékével, melynek teljesítménye 2 pár lóval napi 8 hold volt, tehát 100 holdat 12y

2 nap alatt munkált el, jelentős munkaidő és vetőmag megtakarítással.

82 Bármely ekére felszerelhető volt, s egyben a magtakarást is elvégezte. Kölestől a kukoricáig minden mag vetésére alkalmas volt. Petri számítása szerint egy ember kézzel általában 10 holdat vetett el egy nap alatt, ennek napszáma 30 kr volt, 14 kr a segítőé. A vetőmag kihordásához egy pár ló egy napi költsége lft 24 kr, magtakaró boronához egy lóé 52 kr. Eszerint 10 hold elvetésének költsége 3 ft, egy holdé 18 kr. Mérőnként a búza árát 2 ft 24 kr, a rozsét 1 ft 36 kr, a zabét 48 kr-ban számítva,, a megtakarított Va vetőmag értéke holdanként átlagosan 1 ft 39 kr. Petri 2 négyszögöles parcellákon, 8—8 változatban folytatta kísérleteit. Ugazy vetőszerkezetével a magtakarás mélységét és a tőtávolságot illetően. Megállapította, hogy akár a takarásban, akár az egymástól való távolságban egy-egy hüvelyknyi eltérés rendkívül sokat jelenthet, mert „az egész jövedelmezésben egy negyed vagy ötöd rész különbséget szül". Értekezésévé gkövetkezteléseként Petri megállapította, hogy ha a Habsburg-birodalom 41,1 millió hold szántóföldjéből, az ugar leszámításával, 27,4 millió hold' kerül évente megművelésre (fele kenyérmaggal, fele nyári veteménnyel), és a vetőmagszükséglet (átlagosan holdanként 3 mérő) egyharmad része gépi vetéssel megtakarítható, akkor évente mintegy 27,4 millió mérő mag; marad meg egyéb gazdasági célokra. Bizonyára ez a számvetés érlelte a. kérdést, ami ebben az időben már kezdte foglalkoztatni az előrelátóbb gazdákat: vajon a gépi vetés elterjesztése nem lehetne-e egyik rugója az évente80 Balásházy János: Tanátsolatok. Sárospatak 1829. 91. 81 Ugazy V.: Elvetendő magnak elhatározása. Ismertető 1837. II. 87. 82 Ismertető 1837. 123. kk.