Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon
technika területén a találmányok konjunkturális lehetőségeinek vadászata, ami sokszor megzavarta az értékelések kialakítását. A feltalálók egyik kedvelt témája volt a vetőgép. A feladatában és szerkezetében elég bonyolult vetőgép körül valóban sok alkalom kínálkozott a javításra, újító ötletekre. A helytartótanácsi levéltárban fekvő iratok szerint 1821. szeptember 30-án kétéves szabadalmat kapott gabona vetőgép találmányára Ehrenfeld Máté, a es. kir. udvari haditanács számvevőségén dolgozó katonatiszt, 1824. február 26-án Pach Alajos es. kir. udvari fogalmazó. 74 Az Ehrenfeld-szabadalom még évek múlva is élt, vetőgépéről azonban csak annyit tudunk, hogy vele ,,a gabonát minden barom nélkül bevethetni, és a gabonaszemek nagyobbak s bővebben teremhetők lehetnek". 75 A külföldi vetőgép-találmányok értékelésében nem volt egyöntetű az állásfoglalás Magyarországon. A mezőgazda-közvélemény hangadói is gyakran adtak elsőbbséget kevéssé ismert hazai találmányoknak kipróbált külföldiekkel szemben. Talán a magyar mágnás társadalmi rangjának is szólt Nagyváthy János véleménye, amikor a hol túl sűrű, hol túl ritka gabonavetésről értekezve így írt: „A Vető-Maohinák valamennyire és némely Esztendőkben ezen a fogyatkozáson segítenek. Én a Gen. Báró Vay Miklósét eggyügyűségéért 70 jobbnak tartom a Fellenbergénél és Ugazyénál." Szerinte a magyarországi éghajlati viszonyok nem kedveznek a géppel való vetésnek, mert sok az esős ősz, amikor nem lehet vetőgéppel a földre menni; de akkor sem lehet géppel jó vetést végezni, ha hosszú, száraz az ősz, vagy ha sáros földre korán leesik a hó. A Georgikon első tudós igazgatója különben sem volt jó véleménnyel a vetőgépekről, amit részben indokolt az a tény, hogy a vetőgép körüli nagy újító igyekezetben sok selejtes ötlet is keresett érvényesülést. Az újításokra figyelmes Festetics és az újításokkal szemben óvatos Nagyváthy között talán ez volt egyik oka annak, hogy a Georgikon vezetését illető összhang megbomlott közöttük. „A Vetőgépek — írta Nagyváthy — nem érdemlik, hogy a fejeket azon törjék. Ezek csak úgy felelnek meg a czélnak, ha általuk kisebb költséggel, rövidebb idő alatt és kevesebb maggal lehetne egy hold földet bevetni, mint rendszerént szokás. Ha azonban lovat, hámot, vetőtalyigát, kotsist és maghordót kell tartani, a költség nagyobb. Időt se lehet általa nyerni, mert a jó vető, ha oldalszél fúj is, legalább 3 öl szélességet elfog egyszerre.. A vető taliga pedig csak négy lábat. . . Amiből világos, hogy a ló hatot fordul addig, amíg a Vetőember egyet. E' pedig lehetetlen. Talán ha magot lehetne általa megkíméltem. De azt sem. És mi lesz a géppel akkor, ha a föld sáros? Ilyenkor csak kézből lehet a magot vetni. Mindössze is legjobb volna a kézi vető7 '' Bittó Béla: Szabadalmi intézményünk történeti előzményei. Bpest 1943. 117, 161. 7 "' TGy 1823. 3. 116. (Találmányok-rovatban.) 70 Egyszerű szerkezetéért.