Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

fogva a lóherig lehet vetni, Angliának minden vetőmíveit meghaladja". A hofwyli birtok műhelyében „mesteremberek földmívelő szerszámokat, különösen vetőmíveket készítenek, mellyeket mind benn, mind a külföldön eladnak".

28 Egy Münchenbuchse-ből keltezett tudósítás hírül adta, hogy 1814. tavaszán 150 vetőgépet rendeltek meg Fellenbergnél, a műhely állandóan ezeken dolgozik és „nem sokára fog Mgos Gróf Festetits György Ür Öexja ebbéli kívánsága is telly esi ttetni". Minden leírás nagyon egyszerűnek és csinosnak mondta a Fellenberg műhelyéből kikerült vetőgépeket. A tudósítónak arra a megjegyzésére, hogy a vetőgépekre a megművelhető területekben gazdag országokban is szükség van, mert használatukkal kevesebb emberi munkaerő kell a termeléshez, Pethe mérges lábjegyzetben reflektált: „Sőt, illy en Tartományokban nints is szükség semmi rendkívülvaló földmívelő szerszámra: inkább mind el kellene tör leni, hogy a szegény dologtalan nép is élhessen, mely dolog nemléte miatt nyomorog, sínlik, lopásra, koldulásra vetemedik." Nem így vélekedett Magda Pál, aki egy 1815—16-ban Magyarországon folytatott kísérleti vetést írt le közelebbi helymegjelölés nélkül. 181 nyilas földön elvetettek 180 mérő rozsot, őszi és tavaszi árpát kézi vetéssel, termett összesen 1200 mérő szem. Következő évben ugyanazon a földön elvetettek 126 mérő búzát, rozsot, őszi és tavaszi árpát, valamint zabot, géppel. A második évi szemtermés 1535 mérő volt. „A magvető szerszámnak legnagyobb haszna tapasztaltatik a rozson, mert parasztos vetés után 80 mérőből 496, vetőmív után 67 mérőből 820 mérő lett."

29 A nagynevű Schwerz, maga is több mezőgazdasági szerszámújítás szerzője, részletesen méltatta Fellenberg vetőgépét. Óva intett, hogy „ez a szerszám élhetetlen munkás kezére ne jusson, mert az ügyetlen kézben könnyen megromolhatna . . . Egy ló húzza, de ember kettő kell hozzá, eggyik, a melynek okosnak kell lenni, a lovat hajtja, a másik a vetőmív igazgatója, mellyet a megforduláson kívül egy gyermek is igazgathat". Váltott lovakkal naponta 8 m. holdat vetettek el. Ára 200 ezüst forint volt a műhelyben, kb. fele annyira rúgott a szállítási költség.

30 Joggal írta egy németből fordított ismertetés, hogy „a Fellenberg Űr Vetőmívéről áltáljában tsak azt mondom, hogy a maga tárgyának ugyan megfelel, de igen mesterséges és méreg drága". Az ötsorosakat a műhelyben 400 svájci frankon vásárolták, egy hétsorosat 100 Lajos-aranyért kínáltak a tudósítás írójának. Különben Hofwylban 17 soros kézi lóherevetőgépet is használtak, ami „szép gondolat, de lassan megyén", mert a lyukak könnyen eldugultak.

31 23 A Hofwyli Gazdasági Szerzetről. NG 1814. 17, 19, 37. és uo. 1815. XVIII. 278., XIX. 292. 29 Magda Pál: A mezei gazdaság philosophiájának szabásai szerint okoskodó és munkálkodó gazda. Sárospatak 1833. 90. 30 Schwerz: Hofwylról Tudnivaló. NG 1815. nov. 31 Hofwyl leírásának folytatása. NG 1816. II. db. 154, 165.